Városért küzdő, nyomozós, nácikkal versengő, démonos.

Tiago Vega az 1930-as évek elején az első mexikói származású fiatalember volt, akinek sikerült bekerülnie a Los Angeles-i rendőrség állományába. Egy idős, zsidó származású nyomozó, Lewis vállalta el, hogy a társa lesz. Az első ügyük már társadalmi zavargásokhoz vezet: egy fehér családot mészároltak le, mexikói szertartásra utalva. A páros meg van győződve róla, hogy nem a mexikói közösségben kell keresni a bűnösöket, de a vezetőség gyors és a sajtónak tálalható eredményt akar. Lewis biztosan tudja, hogy a nácik is szerveződnek az Államokban. Egy fiatal mérnököt akarnak megszerezni, aki forradalmasítaná a fegyverkezést. Miközben társaival őt védi, egyre jobban átlátja a ténykedésüket is. Tiago egyre szerelmesebb a médiasztár, keresztény énekesnő Mollyba, aki gyanúsított is, akinek az egyháza a nácik miatt is megfigyelés alatt van. Közben a családban is háború tör ki: a Vega gyerekek elkötelezik maguk a béke vagy a pusztulás útján, anyjuk óvó szavai süket fülekre találnak – nem hiszik el neki, hogy egy démon törekszik a pusztulás elhozására.

A Penny Dreadful gótikus horror sorozat volt pár éve, a gótikus horrorok szereplőinek életre keltésével, kicsit a Szövetséget idézve fel. Dracula, Frankenstein, farkasemberek, boszorkányok és démonok szerepeltek benne, filmsztárokkal. A végével ugyan nem vagyok kibékülve, de szerettem azt a sorozatot.

A City of Angels csak a nevét örökölte az anyasorozattól. Új karaktereket, új korszakot, új színészeket és új konfliktusokat mutat be nekünk. Két oka lehet a címnek – egyrészt, PR. Ingyen reklám, hogy ebben is ott a Penny Dreadful. Másrészt, ez is arra törekszik, hogy ponyvás horrort vigyen történelmi környezetbe, ha ez a történelem közelebb is van a modern korhoz, mint az előző széria.

Az összhatás korrekt. A történet változatos, izgalmas. Talán kicsit túl is van pörgetve, mert a végére komolyan fogtam a fejem, hogy ebből mégis mi akar kisülni. Vannak benne náci kémek és orgyilkosok, kisebbségi bűnbanda, rendőrök, egyfajta szektások, démonok. Mindenkinek van legalább 2-3 történetszála, amit a démon fog össze. Így néha nem is tudtam eldönteni, mit nézek. Kémfilmet? Szerelmi történetet? Horrort? (Azért ezzel finoman bánok, messze nem olyan véres vagy sötét ez a széria, mint a londoni részek voltak.)

Nekem fura, hogy a démon ilyen direkt módon beavatkozik az emberek ügyeibe. Mert az, hogy sugalmaz és kíséri őket, az még ok. De, hogy egyszerre több emberi testben is jelen van, élőnek tűnik, csábításra használja a testét – nekem túlzás volt. Pláne, hogy az ellenpárja, a halál angyala mennyire passzív hozzá képest. Elviszi a holtak szellemeit, aztán mindenki csináljon azt, amit akar.

Több zsánerből is sikerült kiragadva valami olyan jellegzetességet, hogy nézés közben abszolút lekötött, szórakoztatott és nem azon járt az eszem, hogy mennyire idiótaság, ahogy a náci orgyilkost politikai célból bevetik meleg szeretőnek is, vagy a démon egyszerre és egyidőben irányít 3-4 testet, miközben a saját alakjában is suttog a fülekbe. Sok mindent mixelnek össze, de működik. Csak nagyon nem szabad nézés után belegondolni…

A szereposztás korrekt, ha annyira nem is látványos, mint Londonban. Natalie Dormer lett a démon, aki tulajdonképpen 4 szerepet visz. Jól adja, karakteres és látványban is jól megkülönböztették a különböző énjeit. Csak maga a karakter motivációja semmilyen még…

Bírtam még Nathan Lane zsidó nyomozóját is. Ő az egyik legemberibb és legjobban felépített karaktere a sorozatnak. De mivel szeretek ismert arcokat felfedezni, jól szórakoztam azon, hogy milyen sorozatból/filmből kit ismerek fel. Van bőven ismertebb színész itt.

Vannak fenntartásaim, minimum különös a sorozat, de egyelőre még megfogott magának.

Penny Dreadful: City of Angels - 5/3,5 korrektül néz ki, jó a szereposztás, csak a történettel vannak problémáim. Néha fura.

https://www.youtube.com/watch?v=_WqFMwMiF3I

Szellemmel küzdő, kamaszos, átkos.

Bird kissé különc lány, aki nem igazán találta meg a helyét a középiskolában. Tart is tőle, hogy olyan gúnynevek ragadnak rá, mint a sálas lány. Iskola mellett egy üzletben segít ki, ahol a munkatársától ajándékot kap. Bird imád fényképezni és Tyler meglepi egy klasszikus fényképezőgéppel és lesz is az első, akin kipróbálja a lány a gépet. A barátnője elcsalja egy házibuliba, ahol Bird titkos szerelme is megjelenik. A buli közben felfigyelnek a gépre, és készítenek egy csoportképet. Hamarosan telefon jön: Tyler meghalt, meggyilkolták. Bird ekkor figyel fel arra, hogy a különös árnyék, amit Tyler fotóján látott, már a csoportképükön van. Hamarosan rádöbben, egy szellem van a nyomukban – akit ezzel a géppel fényképeznek le, áldozattá válik. Miközben igyekeznek túlélni, a gép múltját kutatják: hogyan lehetne megtörni az átkot?

A technika veszélyes volta nem egy filmben téma. Sci-fi, disztópia, akciófilm is épül ezekre. Horror is, nem a Polaroid az első, amiben egy szellem/démon a technikát veti be az emberek ellen. Samara a tévén keresztül csapott le, a Sinister démonja is megrögzött házimozis volt, de említhetném az olyan filmeket is, amikor a robotok és mesterséges intelligenciák hozzák el az emberiség végzetét.

A Polaroid azt a receptet követi, amit a Kör sikerre vitt, csak sajnos semmilyen tekintetben nem ér fel azzal a filmmel. A történetben nincs eredetiség, a váza a Kör óta másolati minta. Még a szellem indítéka is olyasmi, mint abban a filmben.

A gyenge horror elemek mellett tinifilmes vonala van még, és helyenként láthatóan nem tudták eldönteni, melyik legyen inkább. Bedobják, hogy Bird szívszerelme, Connor együtt küzd és nyomoz a lánnyal, hogy életben maradjanak, de a kezdeti felhang után az egymás iránti érzelmeik kimaradnak a filmből. Akkor minek kellett egyáltalán bedobni az elején, hogy Connor tetszik a lánynak? Olyan, mint egy félbehagyott történetszál.

Nem mondhatni, hogy felépítették volna a karaktereket. Annyira sem tudom őket megkülönböztetni, hogy beugorjon, melyik emberke melyik barátja volt a hősnőnek. Connor az, aki tetszett neki. Mina és Devin voltak a társaság szerelmes párja, akik jártak is. De ennél többet nem tudok róluk mondani. Itt mindenki a nagybetűs áldozat. Fiatalok, helyesek és egy szellem van a nyomukban. Ennyi.

Nem véletlen, hogy kevésbé ismert színészeket szerződtettek le. Egy-egy sorozat bukkan fel a filmográfiájukon, vagy egy-egy mellékszerep. A főszereplő, Bird, vagyis Kathryn Prescott volt ismerős, aki most is ugyanazt a szerepet játssza, mint az Egy kutya négy útjában. Ő a jobb sorsra érdemes, tragédiát rejtegető kamaszlány.

Abba inkább nem mennék bele, miért szeret annyira Hollywood érett felnőtteket szerződtetni tini szerepekre. Ha a főszereplőnél maradunk, Prescott 28 évesen játszott 17 éveset. Igaz, az jobban tud irritálni, amikor a 70-80 éves játszik negyveneset, de akkor is…

Maradt még a krimi és a horror vonal. Melyiket szidjam előbb? A nyomozás nagyon esetlen, és könnyen megfejtik a rejtélyt. A gép tokján ott egy monogram, abból eljutnak az előző tulaj családjához, és megismerik a sztorit. Mondjuk egyszerűen azt, hogy nem rágtam le a körmöm.

A horror – a jump scream elemek elmennek. Már túl edzett a horrornéző szervezetem, hogy ezeken megijedjek, de legalább jó az időzítés. A látvány azonban nagyon kis költségvetésre utal. Nagyon bénán néz ki a szellem, és hiába akarják ezt a fényképes analógiával magyarázni, akkor is inkább röhejes, nem félelmetes.

Összességében meg lehetett nézni, nem volt fájdalmas élmény sem, csak bőven vannak jobbak ilyen filmből. Ez egy egyszernézős, tipikus szellemes horror.

Polaroid - 5/3 sok ilyet láttam már, és lenne még a történetben mit kidolgozni. De egyes részei elmentek.

https://www.youtube.com/watch?v=0WxmMARNQRc

Cím: Dűne

Készítők: nagy nevek sora. Villeneuve rendezi, korunk egyik legjobbja. Az összes főszerepben sztár: Chalamet, Rebecca Ferguson, Oscar Isaac, Josh Brolin, Zendaya. Többek között.

Műfaj: sci-fi, kaland, politikai

Cselekmény: a jövőben járunk. Az Atreides családot ki akarják irtani, de a fiatal örökös, Paul életben marad és bosszút fogad. A Dűnén, a bolygón, ahonnan a legdrágább anyag származik, a Fűszer, új otthonra, családra talál és kifordítja a világot a sarkából.

Várható megjelenés: most úgy tűnik, a karácsonyi szezonra érkezik.

Miért várós?

• Konkrétan közölték velem, hogy ha van film, amit 2020-ban várni kell, akkor az a Dűne.
• Állítólag nagyon jól fog kinézni – azért nekem vannak félelmeim a Fűszert fogyasztók villogó szemeitől.
• Sikerregény az alapja, az nekem mindig bejön.
• A stáblista is vegyes érzéseket kelt bennem. Majd meglátjuk…

Börtönös, szökésen dolgozó.

Stephen és Tim jó családból származó, művelt és politikailag aktív fehér dél afrikaiak. Az ország demokráciájáért küzdenek, amiért elfogják őket és több év börtönre ítélik őket. Tim már az elején megmondja, nem fog ott megrohadni, megtalálják a módját, és megszöknek. Pretoria azonban nem véletlenül tűnik áthatolhatatlan börtönnek. Többszörösen zárják őket, sok az őr és az ellenőrzés. Tim azonban arra a következtetésre jut, a kulcsokkal van esélyük. Famunkát kell végezniük, és a hulladékból kulcsokat készíthet. Stephen végig támogatja, segítik őket a börtön politikai foglyai – ha ők a szökés kockázatát nem is merik bevállalni. Egy francia fogolytárs, Leonard lesz a kivétel, aki bármire kész, hogy ne csak évente egyszer láthassa a kisfiát. Belevágnak.

Két szemszögből tudom nézni ezt a filmet. Ha arra koncentrálok, hogy megtörtént eset az alapja, akkor nincs is vele semmi bajom. Nem tetszett akkor sem, de jobban megértem.

Nagyon keveset, szinte semmit nem tudunk meg a miértekről és a körülményekről. Vannak, akik tüntetnek és változtatni akarnak a rendszeren. Mert mi is van ott? Kik a vezetőik, mire akarnak váltani? Kétlem, hogy ezt minden alapozás nélkül tudnánk. Nekem konkrétan akkor esett le, hogy hol játszódik ez a történet, és miről szól, amikor a végén Mandelát is megemlítették. Ha már kihangsúlyozzák, hogy igaz történet, nem bántam volna egy jobban elhelyezett történetet.

Igaz, ez a Dél-Afrika legnagyobb börtönszökésének a története, ezt megmutatták. Nem izgalmasan – a végén azt a tanulságot vontam le magamnak, hogy ez a film legalább annyira a kulcsok története, mint a Locke & Key. Az összes feszültséget olyan jelenetek okozzák, hogy eltörik-e a fakulcs, vagy kibírja a nyomást. A cella ellenőrzésen elhiszi-e a vizsgáló, hogy az valami béna fényképtartó, vagy felismeri benne a fogazatot? De az életben nem is lehet olyan egy szökés, mint a Prison Break első évada.

Ha nem akarom figyelembe venni, hogy igaz történet az alapja, csak egy szórakoztató filmet akarok látni, még több lesz a bajom. Nagyon lassan haladnak az események, és ciklikusan ismétlődnek a történések is. Ahányszor itt végignéztem, hogy kulcsot dugnak a zárba és elfordítják… Kis túlzással a végére már úgy éreztem magam, mint egy túlhajszolt lakatos.

Magukról a karakterekről alig tudtam meg valamit. A hátterük, a jelenük, az egész személyük egy nagy kérdőjel. Mindenkinek egyetlen motivációja van. Jó, mondjuk az egy ilyen filmnél nem is érdemel nagy említést, hogy nem akarnak börtönben senyvedni. Ki akar?

A szereposztáson nagyon érezni, hogy nem is blockbuster akart lenni. Húzónévnek benne van Daniel Radcliffe, mellette olyan lényegesen ismeretlenebb színészek, mint Daniel Webber vagy Mark Leonard Winter. Ez sem lesz Radcliffe élete szerepe, bár messze többre tudtam értékelni, mint a szellentő király Manny-t. Igen, ennyire megviselt a Swiss Army Man. Nem is értem, hogy sikerült ilyen hamar megint egy Radcliffe filmre rányúlnom.

Azért a szereposztásban egyetlen ponton meg kell állni. A valódi Tim Jenkin is benne van egy jelenet erejéig – feltűnik őrként, bár szöveget nem kapott.

A kritikái különben vegyesek, de inkább középmezőny felső részébe sorolják, mint féltávra. Nekem ehhez túl egysíkú volt a cselekmény, nálam marad a közepes minősítés.

Ha már megtörtént eset az alapja, nem bánnám, ha le lehetett volna szűrni valamiféle üzenetet. De ebben még annyit sem találtam, mint a Pillangóban (ha már szökés a téma). Éljen az emberi leleményesség? Sorry, jobbra itt nem telik.

Nem voltak nagy elvárásaim, így nem is csalódtam, de nem is lepett meg kellemesen a film. Egyszer elment, de visszanézni biztosan nem lesz kedvem.

Escape from Pretoria - 5/3 a politikai háttér és történelmi múlt érdekes, a film viszont unalomba fullad. Sok kulcs…

https://www.youtube.com/watch?v=VfjoofUEcy0

Baráti társaságos, régi emlékekbe kapaszkodó, zenés.

A középiskola után a The Suburbans nevű zenekar menőnek számított. Kijött az első lemez, volt rajta egy nagy sláger, és arról adtak interjút a fiatalok, hogy milyen érzés, hogy a Beatleshez hasonlítják őket. Pár évvel később már egyikük sincs a zeneiparban, és csak egyslágeres előadók maradtak. De a banda tagjainak nagyja szeretne visszakerülni valamiképpen a szórakoztató iparba. Egy esküvőn futnak össze Cate-tel, aki menedzser és menőnek tartja a retrót. Kapnak tőle egy esélyt, modernizálhatják a régi slágerük, visszatérhetnek. Ám a felszín alatt sok a feszültség, ami lassan a képükbe robban. Danny nem akar megkomolyodni és felnőni, pedig a barátnője gyereket szeretne. Gil az üzletével foglalkozna a gitározás helyett. Mitch egymaga csajozik mindenki helyett.

Tehát, a címek érdekes volta nálunk nem új keletű probléma. Ez eredetileg Te Suburbans, a filmben látott zenekar után. Lett belőle bamba banda – már annak is örülni tudok, hogy csak a címbe tették ezt bele és a filmen meghagyták az együttes nevét. Mégis, mit gondoltak, milyen hatást vált ki a bamba banda? A bamba nő című filmet bírom, de ott jobban ment a történethez a cím, ha jobban szerettem az angolt annál a filmnél is. Itt viszont… nem is bamba ez a banda, csak divatjamúlt.

Van, amiről nem a film tehet. Az, hogy én már azt is retrónak érzem, ami nekik a jelen, nem a történet hibája, hanem az eltelő időé. Viszont, hamar nyilvánvaló lesz, hogy akit zavar az ilyesmi, nem fogja tudni végignézni a filmet. Van olyan rokonom, aki A sebhelyesarcú Al Pacino klasszikust sem látta végig, mert a frizurák és a ruhák kiakasztották. Nekem még nem is annyira a civil küllemükkel és a környezettel volt bajom, hanem a fellépő ruháikkal. Már azt sem tudtam eldönteni, hogy ez milyen szinten retró. Nekik az, vagy csak nekem? Ezek a színek, az öltönyük szabása… az én gyerekkoromban Backstreet Boys meg N’Sync volt a fiúbanda, nagyon más stílussal. Ez egyszerűen életidegen volt nekem. Bár, azért hálás vagyok, hogy Ferrell nem játszik Justin Timberlake-et és próbálja utánozni a mozgását, a ruhatáráról már nem is beszélve.

De ez csak külsőség. Nagyobb baj, hogy a történet sem fogott meg. Tulajdonképpen arról szól, hogy az egykori banda tagjai közül mindenki elfogadja, hogy nem ők lesznek a következő sztárok, és ideje felnőni. (Egy azért marad, akinek az marad a mantrája, hogy a rock örök.) A zenés vonal gyenge, a klipp és az egész felhajtás röhejes. Azok a művi, rajongó lányok a tábláikkal… fájdalom. A zeneipar helyett az a fő konfliktus, hogy Grace családot akar, Danny meg zenei karriert.

Furcsának éltem meg azt is, hogy Will Ferrell ebben a filmben a legszolidabb és a leginkább társadalomba beilleszkedett tag a zenekar tagjai közül. Én meg az vagyok, akinek semmi se jó. Ez egy abszolút vállalható, hétköznapi karakter, aki nem sok vizet zavar, de jó értelemben normális. Én meg fogtam a fejem, hogy ez mennyire távol van attól, amit megszoktam tőle. Most próbálom felfogni úgy, hogy ezzel is próbálkozott, aztán kialakította azt, amivel ikonikus lett a neve. Tud ilyet is. De nem ez a sikerének a kulcsa.

Zene – nem véletlenül emlegették az elején a Beatles nevét. Csak nem azon a szinten és dallamtapadással. Az egyetlen slágerük, amit többször is hallhatunk a filmben, olyan, mint egy elég gyenge Beatles másolat. Nem is ragadt be az agyamba, minimálisan sem okozott dallamtapadást – ezt mondjuk nem bánom.

Komédia, de nem eléggé vicces. Szerelmi konfliktusos, de nem romantikus.

Nem fogok két sorba ráhúzni egy skatulyát, de annyit megállapítok, hogy nem az én ízlésvilágomhoz illő film. Untam is, semmilyen is, nem tetszett.

A bamba banda - 5/2 nosztalgikus, nagyon enyhe komédia. Ma már unalmasnak hat, és a külcsín is elavult.

https://www.youtube.com/watch?v=z-nbOiV0Voc

Túl kell tenned magad ezen! Az élet 49%-a szar. Jó. 51%-a viszont nem. És ezért a 2%-ért megéri küzdeni. (…) És az élet zűrös, de pont ettől lesz gyönyörű. (Legends of Tomorrow)

Nem akarom, hogy más szabja meg, hogy mi helyes, mi erkölcsös, mi jó. Ezeket én akarom meghatározni. Még ha hibázom is közben. Egy valamit biztosan tudok: a barátainkkal törődni sosem rossz dolog. Sosem rossz emberien viselkedni, és szeretni a másikat, ahogyan csak tudjuk. (13 Reasons Why)

Tiszteld magad. Akkor mások is fognak. (A tanár)

(A célszemélyt likvidálja egy ismeretlen bérgyilkos, mire Frankie és Will csipkelődni kezdenek.)

• Ki a franc volt ez?
• Reméltem, hogy te tudod.
• Nem ismerek minden bérgyilkost! Viszont jó a haja.
• Szuper. A lényeget hamar kiszúrtad. (Mr. Whiskey)

Érzem, hogy vádolnak, és hogy elítélnek. De ezzel semmi bajom. Aki szeretetre vágyik, legyen filmsztár. A világuk olyan, amilyennek látják. Szokjanak hozzá a valósághoz! A világban szörnyetegek vannak. (Alelnök)

Isten tudja, mit meg nem próbáltam, de mindig volt valami gondolat, ami elég szép volt ahhoz, hogy tovább hajtson. Lehet, hogy ez valami, amit az agy talál ki a túlélésért. (Swiss Army Man)

(Lars hinni kezd a manókban, miután kést állítanak az őt meggyilkolni akaró férfiba.Még meg is köszöni nekik.)

Köszönöm! Jó étvágyat a kekszhez! Ezt a kést itt hagyom, hátha újabb gyilkosságot kell elkövetnetek! (Eurovíziós Dalfesztivál: A Fire Saga története)

(Szilárd és Lilla bicegnek be az iskolába, Ernő ledöbben és nem díjazza Szilárd humorát.)

• Jesszus, úristen, mi történt veletek?
• Kipróbáltunk néhány új figurát.
• Tangótanfolyam.
• Nagyon meghúzódott a feszítőizmom. Kilazítanád, Ernő?
• A főnököd vagyok, az megvan? (A tanár)

Túlélésért küzdő, különös barátságos.

Hank már a halál szélén áll. Egy lakatlan szigeten, minden társaság nélkül az összeomlás határán áll. Amikor a víz partra sodor egy fiatalembert, felcsillan a remény. Hamar véget is ér: a férfi már halott. Mégis, néha olyan dolgai vannak, mintha még lenne benne élet. Hank elkereszteli Mannynek, és beszélgetni kezd vele. Hamarosan rádöbben, hogy milyen értékest eszközt kapott a sorstól. Manny testéből áradó gázokkal vadászhat, tüzet gyújthat. A teste több vizet őriz meg, mint egy műanyag pohár. Lehet hozzá beszélni is, és újrateremtheti vele eljátszva a szerelmét Sarah iránt. Ő ad neki erőt ahhoz, hogy megpróbáljon hazajutni. Hank útra kel, vissza a civilizációba.

Kezdjük talán a címmel, azon nem akadok ki annyira. A filmben van egy pont, amikor Manny azon poénkodik, hogy hasznos lehet Hank számára, hiszen ő egy személyben olyan, mint a svájci bank. Ő a svájci bank, csak szójátékkal svájci ember-bank. Igaz, ebben is érzem azt a morbid humort, ami az egész filmben benne van.

Mert ez a film nem egyszer megforgatta a gyomrom. Ok, nem kellene belegondolnom a látottakba, de nem tudtam megállni. Van egy olyan jelenet, amikor eső után Hank rádöbben, hogy ha hasba veri Mannyt, olyan, mintha vizet hányna. És ivászatot rendez, ezzel a módszerrel. Már attól hányingerem van, hogy most ezt leírtam.

De nem csak ilyen humor van a filmben, még ennél rosszabb és torzabb is akad benne. Nem fogom kifejteni, mert lehányom a monitort. Beérem annyival, hogy hallottam már hírét ennek a filmnek, de nem vettem komolyan, hogy ennyire… altesti humorra épülő, torz és furcsa. Pedig az. Küzdök azzal, hogy egyáltalán feldolgozzam a látottakat.

A történet nagyon távolról A számkivetett című Hanks filmet juttatta eszembe. Csak itt nem Wilson a társ, hanem Manny. Az agyam egy beteg zuga valahol fel is tudja fogni, hogy annyira kell egy társ a főszereplőnek, hogy képes egy hullában is meglátni az embert. Személyiséggel ruházza fel, beszél hozzá. Csak annyira morbid ez az egész…

Színészileg kísérleti film, Radcliffe le is nyilatkozta, hogy pénze és neve is van, ő azt csinálja, ami valamiért érdekes neki. Itt minimál gesztust használhatott, alig pár arckifejezést vághatott, és meg kellett jelenítenie, hogy hulla. Ezt is agyilag értem, mi benne a kihívás, de igazából nem fogom fel, miért akar valaki ilyesmit csinálni. Nézni biztosan nem esett jól.

A film pillére a két főszereplője. Paul Dano volt az élő ember a történetben. Nem a színésszel vagy az alakításával volt bajom, maga a karakter ment az agyamra. Amit már mondtam, nem szabadna belegondolni. Mennyire kell ahhoz magányosnak lenni, hogy a hátadra kötözz egy hullát és ő a legjobb barátod? Tiltakozik az agyam, de nagyon.

A film végére pedig felötlött bennem, hogy hibás az egész alapfeltevésem. Ez nem lakatlan sziget, és Hank elveszése inkább önkéntes. Amikor rászánja magát, visszagyalogol a civilizációba. Nem is lakatlan szigeten volt.

De akár mágikus realistának is fel lehet fogni, hogy Manny dolgai nem csak Hank fejében zajlottak le. Hogy valóban hulla – életre kelt, és nem is zombi lett így belőle. De ez még betegebb, mintha azt gondolom, hogy Hank simán megőrült.

Lehetne merengeni az értelmezésen, és hogy mi volt ez igazán. De egyszerűen nem megy. Küszködök, hogy mit kezdjek ezzel az egésszel. Tőlem nagyon távol áll, és le is írom, undorít ez a film. Most se jobb, hogy kicsit kiírtam magamból a benyomásaim.

A kritikái különben valahol a közepes felett vannak, inkább ok, mint lehúzás.

Itt fogom feladni, és kiteszem az utolsó pontokat. Nagyon nem az én filmem és humorom, nekem ez sok és sokk.

Swiss Army Man - 5/0,5 valahol értékelem a beletett színészi munkát, de a története és a humora kiakasztott.

https://www.youtube.com/watch?v=yrK1f4TsQfM

5: The Good Wife – nem ő a főszereplő, de az egyik jellegzetes mellékszereplő igen, és manapság nem sok mindenben tűnik fel, így duplán is megbecsüljük az alakját. A történet egy háziasszonyról szól, aki férje bukása után visszatér a szakmába, mint ügyvéd. A tárgyalótermekben sokféle ügyvéddel kell megküzdenie. Az egyik Canning, aki a betegségét is arra használja, hogy a maga oldalára állítsa a bírót és az esküdteket. (Az utódsorozatban is rendszeresen feltűnik.)

4: Doc Hollywood – Dr. Benjamin Stone éppen Hollywood felé tart, ahol vár rá az arany élet. Sikerre, vagyonra szomjazik a fiatal orvos. Az úton azonban egy kisvárosban némi kárt okoz, és a helyiek azt találják ki, nem fizetni fog, hanem ledolgozni a büntetést. Befogják háziorvosnak, és ő lassan ráébred, mi teszi igazán boldoggá. Lehet, hogy nem a pénz és a siker? Egy helyi szépség is segít a döntésben.

3: Szenzációs recepciós – Doug még csak recepciós, de megvan az álma a saját vállalatához. Ehhez befektetőkre van szüksége, és az egyik befolyásos vendégüknek mindent el is intéz, hogy benne támogatóra leljen. Akkor azonban valami megtörik benne, amikor rádöbben, a férfi szeretője Andy, a nő, akibe ő is szerelmes. Át kell gondolnia, milyen embernek segít, milyen ember akar lenni, és más utakat keresnie.

2: Vissza a jövőbe – talán a legismertebb filmje. Egy klasszikus, amihez még nem mertek hozzányúlni, de attól tartok, már közeledik a remake ideje. A hős Marty, egy átlag középiskolás srác, akinek van egy őrült tudós haverja. A doki feltalálja az időgépet, és mire Marty észbe kap, már a szülei kamaszkorában ténfereg, és okoz bajt. Anyja ugyanis belé, és nem az apjába szeret bele. Ha nem hozza helyre hamar, a jövő törlődik, és ő meg sem születik. A folytatásban járnak hőseink a jövőben és a vadnyugaton is.

1: Törjön ki a frász! – Peter Jackson neve összeforrt Középföldével és a hobbitokkal, pedig nem egyfilmes rendezőről van szó. Foxszal hozta tető alá ezt a korrekt horror komédiát, melyben Frank küszködik a szellemvilággal. Felesége halálos balesete után hősünk látni kezdi a szellemeket, és rádöbben, hogy egy szellem sorozatgyilkos szedi áldozatait. Lehet sejteni, mennyire hisznek neki. Míg nem jön Lucy, aki elvesztette a férjét és ad neki egy esélyt. Ketten erednek a gyilkos nyomába, és közben még egymásra is találnak.