Illegális kórházas, orvosi kísérletes, feleséget megmentős.

Daniel Milton élete egy sikertörténet volt: megbecsült és kitüntetett sebész, akit nem csak a szakma, de a betegei is nagyon szerettek. Szeretett férj egy kutatóorvos feleséggel és egy egyetemista lánygyermekkel. Mára özvegy, akinek a neje öngyilkos lett, miután halálos betegségére nem sikerült gyógymódot találni. Elidegenedett apa, aki alig látja már a lányát. A kórházba se ment vissza dolgozni. Titkon egy illegális klinikát üzemeltet a Temple metróállomás egy eldugott szakaszán egy bunkerépítő metrószakasz felügyelővel – hiszen van egy titka. A neje igazából kómában hever, és Daniel így szerzi meg a pénzt, hogy segíthessen rajta. Lassan azonban elszabadulnak az események: az egyik betege körözött bankrabló. Egy kollégája leleplezi, és a rendőrséggel fenyegeti. Beth állapota romlik. Daniel ideje egyre fogy.

Újabb kórházas sorozatot pipáltam ki. Ez azonban más, mint a megszokott zsánerem. Egyrészt, rövidebb. Sokkal erősebb benne az átívelés is. Még nem döntöttem el, mennyire tetszett: az elejét ugyanis nagyon untam, de a végére kellően felpörögtek az események.

Mindössze 8 részből állt az évad, és az első negyede csak az alapozás volt. Nagyon lassan megismertük a szereplőket, és a sorozat elkezdte alapozni a konfliktusaikat. Direkt sok lyukat és hiányos információkat megadva. Ezzel el is érték, hogy forgott is azon a gondolatom, hogy félbehagyom. Nem haladt, untam is.

Aztán elkezdték összerakni az egészet. Minden epizódban volt pár flashback jelenet, ami magyarázta, hogy jutottunk el a jelenig. Jobban beleláttunk Daniel szakmai múltjába, a feleségével való kapcsolatában és azt is megismerhettük, hogyan került bele az illegális klinikai bizniszbe, milyen betegekkel dolgozik. Így már sokkal jobban tetszett a sorozat és a figyelmem is jobban igénybe vette: hogy minden részlet a helyére kerüljön, figyelnem kellett, melyik idősíkban és milyen szálon haladunk éppen.

Amit kevésnek találtam benne: az orvosi eseteket. Nagyon keveset kaptunk abból, milyen orvoslás folyik a klinikán. Nem is volt minden részben ottani beteg. Egy műtét, némi kezelés fért bele a 8 részbe. Beth esete volt, amit kiemelten mutattak, de a kísérletezés alatt ez kimerült annyiban, hogy Daniel és Anna (Beth munkatársa a laborban, titokban Daniel egykori szeretője) gondterhelten a laptop felé hajolnak, néha leülnek Beth betegágya mellé. Amikor kész van egy szer, beoltanak egy egeret és várják, hogyan reagál a gyógyszerre.

Egy-egy részt feldobtak durva húzásokkal. Egyet kicsit fel is villantok: amikor Beth veséje kezd leállni, Daniel bele kell, hogy kóstoljon az illegális szervkereskedelem világába is. Az, ami a megvett vesére vár… komolyan nem tudtam eldönteni, hogy sírnom vagy nevetnem kellene rajta.

A mellékszereplők történetét is elkezdik bontani, és a végére komoly mini-drámákat hoznak össze. Törvény elől menekülő, jobb sorsra érdemes srác és embergyűlölő bunkerlakó kis életébe is bepillantást kapunk.

A húzónév Mark Strong: emlékeztet JK Simmons küllemére, de azért olyan színész nincs.

Egyelőre nem tudom, lesz-e folytatása. A vége alapján bőven lehetne, ez még kiderül. Mivel a végére sokat javult, valószínűleg nézném tovább.

Temple - 5/3 nagyon lassan indul, az egész sorozat cselekménye kényelmes, de a végére összeállt.

https://www.youtube.com/watch?v=HXuHACsDLds

Múlt héten visszanéztünk a távolabbi múltba, most nézzük a legutóbbi filmeket! Melyekben is játszott emlékezeteset Joaquin Phoenix?

Megoldás: Tovább!

Bankrablós, szerelembe esős, álmot megélős.

A férfi Steve McQueen rajongó, pultos egy bárban, és nyolc éve boldog párja a helyi seriff lányának. Ám most leülteti Molly-t, és bevallja, ő egészen más, mint akinek eddig hitte. A lány azt hiszi, csak viccel vele, de kiderül, ő igazából Harry Barber és nyolc éve részt vett a kor legnagyobb bankrablásában. Öccsével a nagybátyjának dolgozott, aki akkor először vette be őt a titkos munkájába, a bankrablásba. Nixon rejtett pénzét akarták elrabolni egy füles alapján – az ugyan nem lett meg, de így is milliókat vittek el. Harry részletesen elmeséli, mit és hogyan csináltak. Csak remélni meri, hogy a történet végére nem veszti el a szerelmét.

Igaz történet alapján készült film. Ami, itt nálunk nem sokat jelent. Magyar viszonylatban a bankrablás, híres eset szavakról inkább a Viszkis ugrik be, akiről szintén készült film. Ez az eset ráadásul 1972-es, amikor Magyarország még nagyban a szovjet éra része volt, és nem lettek hírek az ilyen amerikai történetek.

Így ennek a filmnek is úgy állhattam neki, hogy előzetesen tudás nélkül nem tudtam, melyik eseménynek mi lesz a vége.

A cselekmény, ha szimplán néznék az egymás után történő eseményeket, nem lenne olyan izgalmas. Ez a banda nem Danny Ocean barátaiból áll össze, sokkal egyszerűbb és hihetőbb is, hogy ilyen egy bankrablás. A legnagyobb megfejtendő feladatuk, hogy a riasztót hogyan cselezzék ki, de erre is gyorsan és egyszer megoldást sikerül találni. A szerelmi történet is sok tekintetben tipikus. De, ahogy egymás mellé teszik őket, és eljátszanak a részletekkel, megoldja az érdekesség problematikáját.

Mert nincs átlátható logika, mi alapján van elmesélve a történet. Legalább 4-5 síkon játszódik a cselekmény, és figyelni is kell, hogy összeálljanak a részletek. Az alap, Harry elmeséli a jelenben a történetét, de mindig arra a részre ugrunk vissza a múltba, ami kiegészíti a mese történetét. Ennek nem is feltétlenül kell Harry történetének a részének lennie – lehet, hogy a történet megértéséhez azt mutatják meg, ahogy Harry és Molly megismerkedtek, vagy, ahogy egyre komolyabbá vált a viszonyuk.

Amit még érdemes kiemelni, a film látványvilága. Még nem éltem a 70-es években, de ezzel a filmmel el tudtam képzelni, milyen volt külsőségeiben. A frizurák, a ruhák, az autók. Az emberek öltözködése és hajviselete. Nem annyira szembetűnően akar retró lenni, hogy az már bántó legyen, de nagyon észrevenni, hogy egy más korszakban játszódik.

Tudtam értékelni, hogy egy kis humort is igyekeztek a filmbe csempészni. Persze, nem komédiává válnak az események, csak egy-egy lazább jelenet és mosolygás is került bele. Lehet, néha azon is tudtam nevetgélni, ami nem is igazán vicc akar lenni. Az, amiért lebuknak a rablók, nagyon kész… a tökéletes bűntény is meghiúsul, hála a mosatlan edényeknek…

Színészileg sincs rosszul összerakva. Tele van sorozatos veteránokkal: lehet találgatni, ki honnan ismerős. Pláne, ha nagyon más a haja és az arcszőrzete, mint a sorozatban, ahonnan ismerős lenne különben a színész… Amit kicsit sajnálok, hogy Forest Whitaker karaktere nem szerepel többet, messze ő a legjobb színész a filmben.

Vannak jobb rablós filmek, de ez most eléggé le tudott kötni, pozitív benyomással zártam.

Steve McQueen nyomában - 5/4 az idősíkokat érdekesen keverték, a körmöm se rágtam le, de kellemesen elnéztem.

https://www.youtube.com/watch?v=KjGmfOWO9wI

Cím: 47 meters down: Uncaged

Készítők: igazából senki ismert. A rendező kevésbé ismert horrorfilmes. A főszereplők még ismeretlen fiatalok, Sistine Stallone is az apja, és nem maga miatt lehet érdekes. Nagyon mellékszerepben John Corbett és Nia Long tűnik fel benne.

Műfaj: horror

Cselekmény: egy régész egy azték lelőhelyre bukkant. A lánya és a mostohalánya is a férfival tart, pár barátnőjükkel együtt a kutatásra. Ugyanis egy egzotikus ország, egzotikus barlangjában vannak, ahol búvárkodni is jól lehet. A lányok azonban mélyebbre mennek, mint szabadna. A mélyben pedig cápák tanyáznak, és most vadászni kezdenek. A lányok egyetlen esélye, ha valahogy kijátsszák a sötétben vakká lett gyilkos halakat.

Várható megjelenés: az Államokban már vetítik, szerintem hozzánk csak dvd-n ér ide, talán jövőre.

Miért várós?

• Az első részért nem voltam oda, de egyszer meg lehetett nézni. Ennyit ettől a filmtől is várok.
• Bár a poszteren ronda a vak cápa, a filmen csak jobban néz ki.
• Bírom a cápás filmeket, mindig keresem köztük a jobbakat.
• Némileg emlékeztet a Sanctum történetére, azt szerettem.

Ellentétes karakteres, szerelembe esős, értékekért kiállni próbáló.

Lucy és George jobban nem is különbözhetnének egymástól. A nő folyton meg akar felelni sokat elváró anyjának, a Harvard kitűnő végzőse volt, és ügyvédként a város és az elesettek védelmére esküdött fel. George milliárdos aranyifjú, akinek a pillanatnyi élvezetek határozzák meg a mindennapjait. Amikor a bátyjának elege lesz abból, hogy az asszisztenseit is külső és nem tudás alapján választja, ultimátumot ad neki. George pont ekkor botlik bele Lucyba, akivel alkut kötnek: Lucy a jogtanácsosa lesz, cserébe George megmenti a közösségi házat, ami fontos a nőnek. Annyira mások, hogy folyton egymás agyára mennek, Lucy egy ponton már nem is bírja elviselni George gyerekes dolgait és felmond. Két hét a felmondási határidő: addig talán rájönnek, hogy a másik pont azt hozta az életükbe, ami addig hiányzott belőle.

Nem mai film, régen nem is láttam. 2002-es, így már majdnem 20 éves. Ez a cselekményen, környezeten nem észrevehető különben: annyira egyetemes romantikus mesét alkottak a készítők, hogy ugyanígy lehet majd nézni újabb 20 év múlva is.

A színészek, akiken nagyon észrevenni, hogy ez egy más korszak terméke. Sandra Bullock itt még a romantikus komédiák egyik királynője volt, és Hugh Grant szekere is sokkal jobban ment. Egyiküknek sem ez élete szerepe, de azt tulajdonképpen hozzák, amit várunk tőlük. Grant saját magát adja: a felelőtlen aranyifjút, aki soha nem nő fel teljesen. Sandra meg a szimpatikus, okos lány, aki a szomszéd lányt képviseli, mégis bezsákolja a herceget a film végére. Ahogy mindenki várja is, már a cím hallatán is.

Romantikus komédia – itt még értelme is van külön nézni, mennyire romantikus vagy éppen komédia. Nekem inkább vígjáték. A film arra épít végig, mennyire más George és Lucy, ez milyen helyzetekbe sodorja őket, és mégis alkotnak egy ütős duót.

Nem bírom ki, meg kell jegyeznem, hogy ez nem egy végig kedves és helyes komédia. Olyanokat is belenyomtak, amelyek kiakasztani szoktak, egyáltalán nem szórakoztatnak. Amikor a dugó közepén Lucy mosdóba kell, hogy menjen – most komolyan, képes volt Bullock bevállalni egy kakilós poénsort? Jaj.

Azon is még kicsit töröm a fejem, hogy Lucy csetlése-botlása nekem mennyire volt szimpatikus. Ezzel is az átlag lányos világát erősítették, de nem egyszer már el lett túlozva. Amilyen eséseket és botlásokat összehoz magának, az a kész csoda, hogy még nem ütötte el semmi a csajt.

Milyen a romantika? Nem éreztem benne. Bullock és Grant inkább haveroknak, mint szerelmeseknek érződtek az egész filmen. Még akkor is, ha a férfi film végi vallomását azért korrekten összerakták.

Most sem értettem, miért pattan ki köztük a szikra. Hirtelen a váltás a menekülni akaró és a féltékeny Lucy között. Ha már féltékenység – nem durva, milyen rondán öregedett Alicia Witt? De van a filmben egy még durvább cameó, amit meglátni majdnem félrenyeltem a limonádém. George üzleti riválisa, és szerepel is a filmen, Trump. Még most is fogom a fejem, ahogy eszembe jut…

Soha nem tartottam e filmet a páros jobb romantikus komédiái közé valónak, de egyszer ok.

Két hét múlva örökké - 5/3 most sem szeretem jobban, mint újkorában. Miért lesz ez a pár szerelmes? Bár a film cuki.

https://www.youtube.com/watch?v=_guQ-_EFmHU

Időutazós, sorozatgyilkosos, rejtélyes, megszállott rendőrös.

Thomas Lockhart járőr nem dédelgetett nagyratörő álmokat, csak egy normális életre vágyott. A felesége éppen az első gyermekükkel minden órás, már alig várják, hogy szülők legyenek. A munkáját szereti, és nyomozó akar lenni, a képességei és az ambíciója is megvan hozzá. Egy estén különös gyilkosság történik: az áldozatok érthetetlenül kivéreztek. Thomas fedezi fel az azonos elemet: három szúrásnyomot a nyakukon. Ő csípi el az elkövetőt is, egy fiatal fekete nőt, aki különös dolgokat mond neki, majd ahogy dulakodnak, a metró elé kerül. 9 évvel később Thomas nyomozó, egyedülálló apa. Pont 9 évvel később a gyilkosságok folytatódnak, ugyanolyan módszerrel. Thomas újra látja a nőt is, akit 9 éve látott meghalni. Az ügy megszállottja lesz, de senki nem hiszi el neki, mi az egyetlen megoldás.

Annyira szerettem volna, ha jobban megcsinálják ezt a filmet! Az okos thrillereket nagyon tudom szeretni, ebben ötlet is volt bőven. Csak éppen, a meglepetés maradt el. Azt éreztem, a film nagyon csavaros és meglepő akar lenni, de a sok bonyolítással és kavarással csak azt érték el, hogy a megoldás egészen nyilvánvaló lett. Mire a végén a nyomozónak is összeáll a teljes kép, már régen lehetett tudni mindent.

Hamar az események közepébe csöppenünk, és az első találkozáskor még kellően rejtélyes a történet is. Van benne dráma, laza krimi. A 9 évvel később már erőltetik ezeket, és annyira el akarják rejteni az igazságot, hogy az egészen nyilvánvaló. Már itt túlzottan sok fontos, a megértéshez lényeges információ hangzik el, és ha a nyomozó korunk gyermeke lenne, látta már volna a Terminátort, minden világos lenne neki is. Így viszont nyomoznia kell olyasmiket, amik nekünk nyilvánvaló tények.

A krimi egyre gyengébb is – inkább arra mennek ki az események, hogy Thomas életével mit tesz a megszállottsága. Nincs olyan, amit az évek alatt ne veszítene le, és ami korábban mindennél fontosabb volt neki, most könnyeden feladja. A karrier, a lánya, mindene. Azt sem tudták okosan megmutatni, miért lesz ilyen ember belőle. Vagy csak én nem éreztem logikusnak, hogy ezzel hogyan akarja befolyásolni a saját múltját. A rossz döntéseit javítaná ki azzal, hogy most újabb rossz döntéseket hoz. Pedig annyira nyilvánvaló, hogy azzal, amit csinál, egy önbeteljesítő jóslatot realizál. A mostani döntései visznek el oda, amit meg akar változtatni. Ez lenne a nagy csavar alapja is a végén – de annyira hiányzik, hogy ez meglepetés legyen! Így csak elismétlik, amit már tudunk.

Azt inkább nem is minősítem, hogy rejtett rasszizmussal akarták elfedni a végső csavart. Thomas szinte náci ideál küllemű, csak a haja sötétebb. A lánya viszont klasszikus Barbie kék szemmel, szőke hajjal. Mintha az átlagos néző ezért nem is jöhetne rá, hogy az időutazó lány igazából kicsoda a filmben.

A külcsín egy tévés akció szintjén van, noha erős a sci-fi vonal is. Ha arra gondolok, hogy a Terminátor jut róla eszembe, elkeserítő, hogy a T2 mennyivel jobban néz ki, noha évtizedekkel öregebb film…

A színészek között két sorozatsztár, bár egyik csillaga sem a legfényesebb mostanában.

Egyszer meg lehetett nézni, de inkább a csalódások táborát erősíti.

A Hold árnyékában - 5/2,5 a cselekmény nagyon csavaros akart lenni, de nem jött össze. Kisiklott, kár érte.

https://www.youtube.com/watch?v=lJ3_biTbeRM

Végül rájössz, az ember nem különb a fájdalomnál, amit a szeretteinek okoz, és hogy mit hajlandó tenni, hogy helyrehozza. (Carnival Row)

(George rájön, hogy Sheldon egy hete nem jár a tanórákra. A tanárok is tanácstalanok.)

• Hubert, volt ma az órádon Sheldon?
• Nem, egész héten nem láttam.
• És nem akartál szólni?
• Nem akartam elkiabálni.
• Egyikőtök óráján se volt?
• Nem. Egyen sem.
• Behozom, hazaviszem. Valahol itt kell lennie az épületben.
• Lehet, hogy láttam a könyvtárban. De én már ott tartok, hogy néha otthon is látni vélem őt.
• Mint azt a hátborzongató Chucky babát a filmben?
• Pontosan! (Young Sheldon)

(Testvérek egymás közt az élet nagy dolgairól.)

• A szerelem egy trükk, amit Isten játszik velünk. Így nem kell állandóan szégyenkeznünk magunk miatt.
• Fura, hogy Istenről beszélsz. Mármint, te hiszel benne?
• Csak egy kicsit. Akkor, amikor épp jól jön.
• És mi van… az ördöggel?
• Mi van vele?
• Benne hiszel?
• Dehogy! Kinek kell az ördög, amikor itt vannak a republikánusok? (Krystal)

(Újabb Pókember bukkan fel és Miles már kezd belezavarodni.)

• Akkor most hányan vagyunk pókok?
• A ComicConon tudják. (Pókember: Irány a Pókverzum)

(Gyuri és Erika már nagyon kikészülnek Ildikó jelenlététől, Laci se sokat segít.)

• Elege van, meg nekem is. Ildikó úgy használja a házunkat, mint valami szállodát, ki-be járkál egyfolytában. Még magánéletünk sincs.
• Az durva.
• Jó, azért néha van. Mondjuk milyen... Ildikó ott alszik a kanapén.
• Miért nem csináljátok máshol? Vagy hármasban? (A mi kis falunk)

(Új Pókember, újra ugyanazzal a szöveggel kezdi el a történetét.)

Na, jó, akkor még egyszer utoljára. (Pókember: Irány a Pókverzum)

Családegyesítős, űr felfedezős, eltitkolt igazságos.

Roy McBride sorsa már a születésekor eldőlt: az apja a valaha élt leghíresebb űrhajós, több bolygón az első ember valaha, elismert tudós és az idegen élet vezető kutatója. Roy még gyerek, amikor minden eddiginél messzebb indul egy technológiával. Fiatalember, amikor nyoma veszik a legénységével, és hősi halott, legenda lesz belőle. Roy élete is a világűr lesz, mindent feláldozva érte, a szeretett nőt is. Ám egy napon azzal keresik meg, lehet, hogy az apja életben van odakint. A Földre olyan lökések érnek el, melyek abból a technológiából származnak, mellyel az apja kísérletezett. Súlyos katasztrófa lesz, ha nem állítják le. Roy a Marsra megy, hogy onnan üzenjen az apjának. Tőle csak ennyit akarnak, de Roy nem képes itt megállni. Ideje, hogy apa és fia újra találkozzon, és kiderüljön az igazság: Clifford McBride valóban hős vagy egy szörnyeteg?

Vártam ezt a filmet, leginkább a színészek miatt, mert a sci-fi nem éppen az a zsáner, ami nagyon lázba hoz. Pláne, ha ilyen űrutazásos a téma. Sajnos, elég hamar rádöbbentem, hogy nem nekem való ez a film.

Ha egy szóval kellene jellemeznem, az unalmas lenne az. Elindul a cselekmény, és egyszerűen nem kötött le. Az csak egy dolog, hogy alig történik valami. De olyan a film elbeszélése, a tempója, mint egy altató. A végére, amikor felpörögnek az események, akkor is annyira kényelmes és lassú, hogy le akartak ragadni a szemeim.

A témáját tekintve is elégedetlen vagyok. Szórakoztató filmet akartam látni. Most, hogy belegondolok, azért vannak űrkalandok, amelyeket szerettem. A Mentőexpedíció, az Apolló 13 vagy a Csillagok között. Látszólag ennek a filmnek is van egy ezekhez mérhető története: az apa után a fiú is űrhajós lett, és elindul elveszettnek hitt apja felkutatására, aki hajótöröttként tengődik az űrben évtizedek óta. Csakhogy itt nem a kalandok, nem az apa megmentése a hangsúly.

Ez egy sokkal inkább filozofikus alkotás. Amiben a családi kötelékek és az emberiség világűrbeli magánya a főszereplő. Az emberi vágy, hogy minél mélyebbre merüljünk az ismeretlenbe. Ez a más, hideg és sötét világ azonban pont azt veszi el az emberből, ami őt emberré tette. Ezzel szembesül odakint a fiú, és látjuk, hogy le is vont pár következtetést, mert másképpen folytatja az életét hazatérve.

A film hangulata is nyomott. Csendes, fájdalmas és kellemetlen. Nagyon nem volt jó nézni, ahogy mindenki szenved, csak éppen más dolgoktól. Roy soha nem volt képes eddig túllépni az apja árnyékán. A felesége nem bírta átlépni a köztük levő űrt, és egy ponton fel is adta, pedig szerette a férfit. Roy apja a mániájának lett a rabja.

Plusz, ez a magány filmje is. Beszél arról a főszereplő, hogyan érzi magát és annyira depresszívnek éreztem, hogy az már valósággal fizikai fájdalmat okozott.

A látvány se tetszett. A legutóbbi űrhajós film, Az első ember után ez nem sok.

Hiába a jó színészek, és a nem is rossz alakítások, ez most kevésnek bizonyult. Bele se akarok gondolni, Pitt miből hozta ki ezt az emberi szenvedés és magány hullámot.

Nagyon nem az én filmem volt. Így utólag fájdalmas élménynek érzem.

Ad Astra - 5/2 hiába a jó színészek, a korrekt látványt, a film egyszerűen unalmas lett, súlytalan dráma.

https://www.youtube.com/watch?v=SYLQdxec5lM