Bankrablós, szerelembe esős, álmot megélős.
A férfi Steve McQueen rajongó, pultos egy bárban, és nyolc éve boldog párja a helyi seriff lányának. Ám most leülteti Molly-t, és bevallja, ő egészen más, mint akinek eddig hitte. A lány azt hiszi, csak viccel vele, de kiderül, ő 
igazából Harry Barber és nyolc éve részt vett a kor legnagyobb bankrablásában. Öccsével a nagybátyjának dolgozott, aki akkor először vette be őt a titkos munkájába, a bankrablásba. Nixon rejtett pénzét akarták elrabolni egy füles alapján – az ugyan nem lett meg, de így is milliókat vittek el. Harry részletesen elmeséli, mit és hogyan csináltak. Csak remélni meri, hogy a történet végére nem veszti el a szerelmét.
Igaz történet alapján készült film. Ami, itt nálunk nem sokat jelent. Magyar viszonylatban a bankrablás, híres eset szavakról inkább a Viszkis ugrik be, akiről szintén készült film. Ez az eset ráadásul 1972-es, amikor Magyarország még nagyban a szovjet éra része volt, és nem lettek hírek az ilyen amerikai történetek.
Így ennek a filmnek is úgy állhattam neki, hogy előzetesen tudás nélkül nem tudtam, melyik eseménynek mi lesz a vége.
A cselekmény, ha szimplán néznék az egymás után történő eseményeket, nem lenne olyan izgalmas. Ez a banda nem Danny Ocean barátaiból áll össze, sokkal egyszerűbb és hihetőbb is, hogy ilyen egy bankrablás. A legnagyobb megfejtendő feladatuk, hogy a riasztót hogyan cselezzék ki, de erre is gyorsan és egyszer megoldást sikerül találni. A szerelmi történet is sok tekintetben tipikus. De, ahogy egymás mellé teszik őket, és eljátszanak a részletekkel, megoldja az érdekesség problematikáját.
Mert nincs átlátható logika, mi alapján van elmesélve a történet. Legalább 4-5 síkon játszódik a cselekmény, és figyelni is kell, hogy összeálljanak a részletek. Az alap, Harry elmeséli a jelenben a történetét, de mindig arra a részre ugrunk vissza a múltba, ami kiegészíti a mese történetét. Ennek nem is feltétlenül kell Harry történetének a részének lennie – lehet, hogy a történet megértéséhez azt mutatják meg, ahogy Harry és Molly megismerkedtek, vagy, ahogy egyre komolyabbá vált a viszonyuk.
Amit még érdemes kiemelni, a film látványvilága. Még nem éltem a 70-es években, de ezzel a filmmel el tudtam képzelni, milyen volt külsőségeiben. A frizurák, a ruhák, az autók. Az emberek öltözködése és hajviselete. Nem annyira szembetűnően akar retró lenni, hogy az már bántó legyen, de nagyon észrevenni, hogy egy más korszakban játszódik.
Tudtam értékelni, hogy egy kis humort is igyekeztek a filmbe csempészni. Persze, nem komédiává válnak az események, csak egy-egy lazább jelenet és mosolygás is került bele. Lehet, néha azon is tudtam nevetgélni, ami nem is igazán vicc akar lenni. Az, amiért lebuknak a rablók, nagyon kész… a tökéletes bűntény is meghiúsul, hála a mosatlan edényeknek…
Színészileg sincs rosszul összerakva. Tele van sorozatos veteránokkal: lehet találgatni, ki honnan ismerős. Pláne, ha nagyon más a haja és az arcszőrzete, mint a sorozatban, ahonnan ismerős lenne különben a színész… Amit kicsit sajnálok, hogy Forest Whitaker karaktere nem szerepel többet, messze ő a legjobb színész a filmben.
Vannak jobb rablós filmek, de ez most eléggé le tudott kötni, pozitív benyomással zártam.
Steve McQueen nyomában - 5/4 az idősíkokat érdekesen keverték, a körmöm se rágtam le, de kellemesen elnéztem.
