Már beharangoztam, hogy néztem még egy Guy Ritchie-filmet a héten. Most akkor nézzük ezt, minden agyament húzásával együtt. Mert A piszkos hadviselés minisztériuma igaz, hogy valós történet alapján született, de annyira túl van pörgetve és nagyítva, hogy azzal már paródiának és nem igaz esetnek…

Amihez meg kell nézni a filmet, hogy megértsük, miért ez a címe. Nincs sok köze az ételhez, és nem is a szereplőkre utaló poén. Nem állítom, hogy nem lehetett volna jobbat kitalálni, de sokkal rosszabb is lehetett volna, így ezzel meg tudtam békélni. A film története pedig a tipikus ’az elején…

Emberrablós, magából kifordulós, menekülős. Till a családjáért feladta az álmait: gitáros volt egy bandában, de megnősült, gyereket vállaltak, és egy bankban húzza az igát. Ám eljön az a pont, amikor besokall. Elgondolkozik az álmain, amiből neki már nem maradt semmi. A zene nem része az életének,…