Amihez meg kell nézni a filmet, hogy megértsük, miért ez a címe. Nincs sok köze az ételhez, és nem is a szereplőkre utaló poén. Nem állítom, hogy nem lehetett volna jobbat kitalálni, de sokkal rosszabb is lehetett volna, így ezzel meg tudtam békélni.

A film története pedig a tipikus ’az elején egymást utáló rendőrökből a végére nagy barátok lesznek’ sablonra épül. Természetesen az egyik rendőr, Luke a kommandósok gyöngye. Mindig célba talál, minden banditát leszed. Viszont, társas képessége az nincs sok, és a dühkitörései is mindig bajba sodorják. Párja Theo lesz, aki agyban nagy, vagyis tökéletes a memóriája: minden az agyában marad, és ezt számítógépeket meghazudtolóan használja. Pl. az egyik gyanúsított keresésekor nagyon felgyorsítva megnézi az éjszakai kamerás felvételeket egy szórakozóhelyről, aztán egyszerűen rábök arra a férfira, akinek a keresett tetoválás van a karján. Mindezt pillanatok alatt. Ő viszont rend- és szabálymániás, miközben annyira béna, hogy a saját lábában is elbotlik. Sejthető, miért mennek eleinte egymás agyára, majd rájönnek, miképpen egészítik ki egymást.

A nyomozás egy túszejtés megoldása – túl izgalmasnak nem mondanám és a csavar is nagyon előre látható. Egyszer konkrétan olyan érzésem volt, mintha Luke már rá is jött volna, azért mondja, amit, de az csak elszólásféle lehetett, mert később jön az, hogy valaki nem is az, aminek látszik. Ettől nem lesz okosabb a film, csak még bele tudnak két jelenetet nyomni, amíg az új helyzetben is feltalálják magukat a szereplők.

Természetesen mindkét főszereplőnek jutott szerelmi szál is, de egyik sem éppen a romantikus filmek gyöngye. Luke epekedik a volt neje után, és kiakad azon, hogy már a lányának is barátja van, míg Theo szeme rányílik arra, hogy a neki való nő mindig is előtte volt, csak eddig túl béna volt, hogy észrevegye. Inkább humoros – már akinek ilyen a humorérzéke – mindkét történetszál, mint igazából romantikus.

Látvány: inkább komédia, mint akció. Rendben, van páré lövöldözés és verekedés, de ezek el vannak túlozva vagy alig mutatják őket. Itt is inkább az dominál, hogy a főszereplők szuperkatona és kétballábas énjét kihangsúlyozzák. Arról nem is beszélve, hogy Luke Schwarzenegger módjára aprítja az ellent – egy egész banda lő rá komoly fegyverekkel, de még megkarcolni se tudják, hiába hagyja el a fedezékét is, ő viszont mindenkit leszed egy pisztollyal meg az öklével.

Theo Matthias Schweighöfer, aki egy az egyben játssza a figurát, amit tőle megszokhattunk. Luke pedig Til Schweiger, aki kb. egy Halálos iramban akcióbikát domborít – csak neki a család a feleségét és a lányát jelenti.

Az én humorérzékemtől messzebb van a filmé, így gyakran inkább éreztem kínosnak, mint viccesnek. Még olyan jelenetet is megengedtek maguknak, ahol elvileg az a vicc, hogy míg Theo a szabályzatról tart előadást, Luke pottyant a WC-n, és ezt halljuk is. Bár szerencsére nem látjuk. De az már mondd valamit, hogy annak kell hálásnak lenni, hogy a főszereplőt nem követjük látványban is a WC-re. Igen, én vagyok az a személy, akinek évekig tartott rászánnia magát a Trainspotting megnézésére, mert a majdnem nyitó WC-jelenetnél mindig elment a kedve az egésztől.

Vagyis, bőven van jobb német és buddy cop történet is, de egyszer meg lehetett nézni, ha nem is egy emlékezetes darab.