Családos, szerelmes, komédia, szakítós, bizonyítós.
Vincent Peletier számára véget ért az élet 18 évesen. Mert Elina szakított vele. Az első szerelem, de a fiú úgy érzi, egyben a nagy Ő is Elina. Az állandó sírás és depresszió lassan már kóros lesz, amiből a szülei sem tudják kiragadni. De ez nem jelenti azt, hogy feladják! Kitalálnak egy programot, hogy Vincent jobban legyen. Ehhez képesek kirabolni a lakásuk, hogy Elina fotóit is kidobhassák. Kirándulást szerveznek a pár romantikus vakációjának helyszínére, hogy a fiú emlékeit elrontsák. De egy vad kutyát is ráuszítanak, akinek a neve természetesen: Elina. Pedig Vincent csak újra a lánnyal akar lenni! A sors fintoraként a nagy akció közepette a szülők bizonytalanodnak el a kapcsolatukban, és a gyerekeiknek kell trükközni, hogy Clea és Harold együtt maradjon.
Ugyan újabban a német vígjátékokban találtam meg a jobban sikerülteket, végre itt egy francia is, amit szerettem! Talán kicsit buta, talán nagyon mese habbal, de akkor is: nekem jól esett, és sokat vigyorogtam rajta!
Ami köszönhető annak, hogy felfedeztem benne azt a kettőt, ami miatt a francia komédiákra rákattantam anno. Az egyik: ezek bájos filmek! Akármi legyen éppen a téma, itt éppen a szakítás, úgy van előadva, hogy az kedvesnek hat és jó érzés nézni. Nagyon oximoron lenne egy feelgood életfájdalom? Mert ebben a filmben konkrétan az van.
A másik, a humora. Nem undorító, mint azok a végbéltermék poénokra épülő szemetek, amit előszeretettel nyomnak le a torkunkon. (Hogy tudnám feledni a Hátborzongat-lak részeit? Iszonyat!) Vannak köztük már-már gonosz poénok is, de még azok is ötletesek. Itt az egymás kínzását emelik művészetté. Nem is csak azzá: szerelemmé! Mindenkinek tudom ajánlani a kutyatelepes részt, vagy a film végén a konyhai szülői házas-párbajt! Amit ezek ketten megetetnek egymással… kemény. (Különben a vége, amikor már kihívásokat intéznek egymás felé, eszembe juttatott még egy francia filmet, ami hasonló és szintén a szeretett filmjeim listáján van: Szeress, ha mersz.)
Ha már emlegetem azt a filmet, le is írom, az mivel tudott köröket verni erre a filmre, noha ezt találtam viccesebbnek. A casting. Azt még túlélném, hogy itt nincs ismert színész, de annyira öregnek tűntek nekem a szülők! Két középiskolás gyerekük van, egymás első szerelmei, miért nem lehettek jobb karban? Főleg Isabelle Nanty, aki inkább idézett fel bennem egy nagymamát, mint egy anyát. A Szeress, ha mersz már csak Canet és Cotillard miatt is kötelező, akik szebbek is, tehetségesebbek is, meg fiatalabbak is.
De vissza, ehhez a filmhez, drága egyenetlenem! Színes, jó helyszíneken forgott, és kifejezetten szórakoztatóra van összerakva.
Nem lesz a kedvenc francia filmem (Amelie és a Kóristák helye biztonságban), de tetszett.
5/4 (Drága egyetlenem
) látom a hibáit is, de nem zavartak, mert kifejezetten bejött a humora! Imádtam, ahogy a szülők csupa szeretetből kínozzák a fiukat! Nagy kedvenc Elina kutya, az a jelenet simán újranézős lett nálam. A történet könnyed, sok ponton kiszámítható is, de attól még bájos. Kedvesen őrült. Nem látványfilm, de amit egy ilyen kis romantikus komédiába bele lehet tenni, benne van: a helyszín önmagában pontot ér. (Párizs!) Színes, de azért még nem giccses. A szereposztás lehetet volna erősebb is, de így is kifejezetten jókat mosolyogtam a filmen.
