Kincskeresős, apa – lányos, kalandos.
Lara és Richard Croft között mindig erős volt a kapocs. Imádott felesége korai halála után apa és lánya kapcsolata kifejezetten törhetetlenné vált. Így, miután Richard eltűnik egy külföldi úton, Lara nem hajlandó elfogadni az apja halálhírét. Közben felnő, az ügyvédek már a halottá nyilvánítást akarják aláíratni vele, de Lara még küzd a gondolat ellen is. A hagyatékkal együtt járt neki egy rejtvénydoboz is, ami beindítja a lány emlékezetét. Elindul a nyomon, és a családi birtokon egy térképre és jegyzetekre lel. Az apja Himiko boszorkánykirálynő nyomába volt, és egy rejtett szigeten kereste a sírt. A lány a helyszínre utazik, ahol egy megszállott régész is a kincs nyomában jár, és semmilyen eszköztől nem ragad vissza a kincs megszerzéséért. Larának küzdenie kell az életéért mindenféle csapdán és veszélyen át, hogy végül az apjáról is megtudja az igazat, és új életcélt leljen.
Izgalmas kérdés, kit hogyan befolyásol bármiféle előismeret. Nálam elég vegyes ilyen szempontból a kép. Még gyerekként az első Tomb Raider játékokkal játszottam, és szerettem. Jó volt, hogy kaland is volt, meg rejtvényeket is kellett benne oldani. Sajnos a játékok fejlődésével elértünk a képességeim határához: kontrollerrel számomra az is mutatvány, hogy simán bemásszak egy csónakba a vízből, nemhogy valami nehezebbet megcsináljak. De a játékokról jó emlékeim maradtak meg. Az eddigi két filmről nem annyira.
Így én örültem a reboot elkészültének, és a casting is jónak tűnt. Alicia Vikander már nem egy filmben meggyőző volt, és most már azt is leírhatom, hogy nálam teljesen eltalált Lara Croft lett belőle. Esik-kel, de így hitelesebb. Vagány, ügyes, de nem szuperhős. És amit a színésznő nagyon bele tudott tenni, az érzelmi oldala a karakternek. Az apjához fűződő kapcsolata, az embersége, a karakter fejlődése. (Az mondjuk, nem sok van neki, de azért a semminél több.)
A történet egyszerre játékosan egyszerű, de részleteiben jól megragadott. A sztori az apa keresésével és a titkos, gonosz szervezettel nagyon tipikus, de vannak jól kitalált elemei. A kedvencem határozottan az, ahogy Himiko legendája és a történelmi múlt összeér.
Került bele egy kis humor is, Lu Ren személyének hála. Az egysoros gyár beindult.
De ami egy Lara Croft sztori esetében még döntő, az a kaland és akció. Arra se volt panasz. Jól néz ki, és visszahozza a játékélményt is. Engem nem zavart, hogy közbe olyan volt, mintha valamelyik játék küldetésén lettem volna. Külön élveztem is, jó volt viszontlátni egy-egy tipikusan Lara Croft akciót.
Ha hibavadászba megyek át, akkor a fájó pontom a karakterek lesznek. Főleg a gonoszoké. Még mindig csak papírmasé figurák szerepelnek, nincs igazi mélysége, senkinek. Walton Goggins nagyon tud karakterizálni, de ezzel ő sem boldogult. Egyszerűen kevés volt a tartam.
De összességében nekem kellemes filmélmény volt, megnézném a folytatást is!
5/4 (Tomb Raider) megszületett az új Lara Croft! Véleményem szerint Vikander tökéletesen helyt állt. Amit akcióban nyújtott, elhittem neki, ha nem is áll úgy a kezében a pisztoly, mint anno Jolie esetében. De drámában veri. A film kifejezetten kalandfilmes, és nem zavart az sem, hogy a játékok dinamikáját egy-egy ponton nagyon éreztem benne. A gonosz ugyan lehetett volna karakteresebb, de a mitológia és valóság találkozása tetszett a sztoriban. Kalandos, látványos, és a történet sem fájt. Plusz, odafigyeltek a castingra is. Soha rosszabb játék adaptációt!
