Családi, zenés, másvilágos, áldásos.
Miguel szenvedélye a zene – balszerencséjére a teljes családja zeneellenes. Generációk óta cipőt készítenek, és megvetik a zenész ükapát, aki elhagyta a családját. A fiú csak a hozzá csapódott kutyának mer játszani, de a 
Holtak Napján készül fellépni a tehetségkutatón. A terve kiderül, és hatalmas családi botrány kerekedik – még azt is eltitkolta a család, hogy Mexikó legnagyobb zenészének, Ernestónak a leszármazottai. Miguel megszökik, és Ernesto gitárját venné kölcsön a fellépésre. De Holtak Napján lopni? Átok száll rá. Szellemé válik, és átlép a Holtak birodalmába. A családja áldására van szüksége, hogy hazamehessen. De azt csak akkor kapja meg, ha lemond a zenéről. Miguel elszökik tőlük, és ükapját kezdi keresni, aki itt is nagy sztár. Útján kutyája és egy elveszett holt, Hector segíti – Miguel az úton válaszra lel a saját és a családja történetét illetően is.
Annyi minden volt előzetesen, ami taszított ettől a mesétől! A mexikói hitvilág nem érdekelt, a holtak még annyira se – különben is, holtak világa egy mesében? A halott menyasszony OK, de azt nem gyerekeknek szánta Burton. Ez viszont Pixar és gyerekeknek is szól.
Nem kellene meglepődnöm rajta, hogy a Pixar ebből is kihozott valami nagyszerűt, mégis meglepett. Ugyan az Oscar idején a Ferdinándnak drukkoltam, de már mondhatom, hogy megérdemelten nyert a Coco. Benne van minden, amit egy mesében szeretünk.
1: a történet okos, és minden korosztálynak tartogat cselekményt és fordulatokat. Ugyan tipikusnak tűnik a családja ellen lázadó, de végül hazataláló fiú sztorija, de a Pixar sokkal messzebb ment ennél. Arra nagyon hamar rájöttem, hogy igazából ki kinek a rokona, mondhatni, első megjelenéskor, de amit a végére krimi szálat beletettek, kész! Fordulatos, meglepő, és szívmelengetően kalandos lett ez a mese.
2: szép a grafika. Színpompás, igényes, de azért mese. A Vaiana volt hasonló, és ahhoz hasonlóan itt is használják a bemutatott kultúra jellemzőit, egyedibbé téve a végeredményt. Egy pacsi jár azért, ahogy a holtak megjelennek. Csontvázak, de mindenki karaktert kapott, és nem lettek ijesztőek sem! Sőt, kifejezetten játékos lett egyik-másik formája. A mitikus állatkákról nem is beszélve – az a macska… hú.
3: jó zene. Disney mesénél alap, és itt is megvan. Sőt, az a ritka eset is fennáll, hogy a szinkronos dalok sokkal jobban szólnak, mint az angol eredetiek. Egy kivétel van, de azt a forgalmazó is felismerte, és Abuelita dalát meghagyták eredetiben. Főleg a mesében, borsózott tőle jó értelemben a hátam.
4: tartalmas. Családról, álmokról, amit a Disney profin tálal, itt is megteszi. Nagyon szépen mesél arról, hogy fogadjuk el egymást, és a családi összetartásról.
Azt nem tudom megítélni, a kisebbeknek mennyire lehet ez ijesztő. Szerintem nem az, de nem tudok egy 5-6 éves szemével látni. A keresztény pokol meg tisztítótűz eszméjéhez képest szerintem kifejezetten emészthető ez a túlvilág kép, a holtak egyáltalán nem lettek ijesztőek, és humoros is ez a mese. Játékos. Én nyugodt szívvel vetíteném kisebbeknek is, de mindenki maga tudja, mikor visz be a gyereknek egy halállal is foglalkozó mesét.
Nekem nagyon tetszett – még pityeregtem is rajta a végére. Így tovább, Pixar!
Coco - 5/5 a grafika szép, a zenéje jó, a történet érzelmes és fordulatos, a csavar üt. Nagyon tetszett!
