Bűnös, kapcsolatos, történelmi.
A háború véget ért, de egy kis magyar faluban még nincs nyugalom. Feszültséget okoz, hogy a frontról hazajött Jancsi azzal szembesül, a menyasszonya a jegyző fiához készül feleségül menni. A jegyző aggódik is, hogy Jancsi túlságosan megtalálja a hangot a szovjetekkel, akiké a hatalom lesz itt. De még nagyobb riadalmat kelt, amikor két zsidó száll le a vonatról, és tart a faluba. Mit akarhatnak? Egy emberként kezdenek félni, hogy a többi túlélő is hazajön, és visszaköveteli, ami egykor az övé volt. Mert már beköltöztek a házaikba, az értékeiket és bútorokat a magukénak érzik. Vannak, akiknek még nagyobb a bűne: nem minden zsidót egyszerre vittek el. A leggazdagabbat a saját legjobb barátja jelentette fel, hogy rátehesse a kezét a vagyonára. A múlt bűnei mindenkit utolérnek, és fizetni kell értük.
A múltat nem szabad elfeledni, sem letagadni. Csak így van esély arra, hogy a hibák ne ismétlődhessenek meg. Ha bűn volt, a bűnt is fel kell vállalni. Senki sem fekete vagy fehér, az emberek se nem elemien rosszak, se nem elemien romlottak. Ezért is szeretem a filmeken megfigyelhető vonulatot, hogy másként kezdik el ábrázolni és átgondolni a II. világháborút. A homok alatt nagy kedvenc ebben a témában, de az Örök tél, a Drága Elza és még sorolhatnám őket, szépen képviselik ezt a vonulatot.
Most még egy filmet feljegyzek a sorba, ez az 1945. Senkit ne ijesszen el, hogy a film fekete-fehér! Csakis színében lesz az, semmi másban. Egy nagyon okos forgatókönyvből készült jó rendezéssel, remek karakterekkel jó színészek interpretálásában, és bőven ad elgondolkoznivalót is, miközben nem olyan kardba dőlős dráma, ami vért fakaszt. Szó se róla, szórakoztatónak se nevezném, dráma, de nem mart úgy belém, mint a Saul fia.
A kérdés, amit felvet, a bűné. Mennyire vagy bűnös, ha nem tettél semmit, hogy a gonosz útjába állj? Mennyire elítélendő, ha hasznot is húztál belőle? Mert a zsidókat elvitték, és a falu szépen felosztotta, ki mit vett el tőlük. A film több verziót is megmutat: aki gátlástalanul kihasználta a helyzetet addig, aki csak hallgatott. Mindenki másképp is reagálja le, amikor szembesül a bűnével. De egy biztos: akármennyire is bánja, tagadja, vagy fel se veszi, a múlt utoléri és fizetni kell.
Remek húzás, hogy az igazi fenyegetés nem is külső. Mert ugyan megjelenik két zsidó, de ők nem számon kérni vagy követelni jöttek, csak búcsúzni, temetni. Mégis, a puszta jelenlétük elég, hogy mindenkinek feléledjen a bűntudata vagy próbáljon mindent eltüntetni. Meg lehet őket érteni? Meg, a film megmutatja, hogyan. De sajnálni őket? Nem. Vannak bűnösebbek a többinél, de a bűn mindenki lelkét húzza.
Sőt, rohasztja a következő nemzedéket is. Ahogy a fiatalok szembesülnek azzal, mit tettek a szüleik, már ők sem maradhatnak ártatlanok. Már körvonalazódnak az eljövendő tragédiák, és minden a múltból indult, aminek a tagadása be nem gyógyuló sebként mérgezi őket.
Rengeteg karakterdráma bontakozik ki, és vannak olyan erős színészek a filmben, hogy ezt lássuk, érezzük is. Rudolf Péter zseniális jegyző, de kiemelhetnék többeket is mellé. Talán Nagy Marcellt írnám fel, mint húsvéti tojást: kikacsintás a Sorstalanságra.
Még a fekete-fehér színvilág is csak ad neki, ez egy erős film. Kellenek ilyenek!
1945 - 5/4,5 elgondolkoztató film, jó szereposztással és drámai történettel. A látványvilága is eltalált.
