Menekülős, klónos, kalandos, szerelmes, akciós.
Lincoln egyike a menekülteknek, akik túlélték a világ pusztulását. Egy titkos kolóniában várja, hogy elmehessen a szigetre, a világ utolsó lakható pontjára. Próbálja betartani a szabályokat, de egyre több kérdése van. Valami nem stimmel. Furcsákat álmodik. Az orvosa is felfigyel ezekre, és elkezdi kivizsgálni őt. Egy nap elcsatangol az épületben, véletlenül sétál be a titkos részlegbe, ahol szembesül a valósággal: nincs sziget, csak halál. Akit 
kisorsolnak, megölik a szerveiért. Jordan, aki rég tetszik neki, a következő kisorsolt túlélő. A férfi visszamegy a nőért, és ráveszi, szökjön meg vele. Kint döbbenten szembesülnek vele, hogy a világ nagyon is élhető, hazudtak nekik, és most vadásznak rájuk. Mert klónok, csak termékek. De ők is élni akarnak, és nem adják könnyen az életük.
Utálok belegondolni, hogy ez a film is már 13 éves. Nem is először láttam, szerintem a tévé is leadta már párszor, de most jól esett nosztalgiázni kicsit vele.
Ekkor még Ewan McGregor sztár volt. Éppen túl a Star Wars részeken, már tudtuk, milyen jól énekel – hála a Moulin Rouge szerepének. (Nekem még mindig nagyon fáj, hogy a Chicago lett egy évvel később az Oscar nyertes musical, nem a Moulin egy évvel korábban.) Most, ahogy elnéztem, az is felmerült bennem, hogy itt még jól is nézett ki. Játszani még ma is tud, szó se róla, de itt még jó ránézni is. Pont megfelelő ez a film arra, hogy popcorn mozi legyen.
Mert bizony, Michael Bay film, nem arra kell várni, hogy megmozgassa az agyam. Látványfilm. Jól felismerhetőek a rendezőre jellemző vágásokat, autós és repülős üldözések. Mondjuk, nekem még mindig jobban bejött ez az elképzelhető járműves világ, mint amit a Transformersbe összehozott a rendező, bár hasonlóak. Itt még tetszett. A Transformers nem.
Talán azért, mert itt van törekvés arra, hogy a látvány mellett a történet is értelmes legyen. Az eleje kifejezetten jó sci-fi alap, és ha nézőként érezzük is, hogy túl sok minden nem stimmel és itt bizony valami mocsokság zajlik – még a trailer is előtte a klón poént. De jól sejtet, okosan építi egymásra a részleteket, és egyszerre teremt egy rideg, tudományos környezetet és benne naiv, de szerethető karaktereket.
A világba kilépés, a kezdeti akciók is a helyén vannak. Az utolsó kb. 40 perc száll el teljesen, és degradálódik a film egy látványos, de agyat és logikát nélkülöző akcióvá. Csillog-villog a film, szép, jó nézni, és leköt, de azért nem bántam volna, ha nem kell teljesen lekapcsolni az agyam közben.
A karakterek fekete-fehérek, de annyira eltalálták a stábot, hogy ezt is kész vagyok elnézni. McGregor ekkor nagy kedvencem volt, ahogy Scarlett Johansson is. Sean Bean, szegényem, itt még rosszfiú. Jól állt neki, kicsit ki is mosta most a fejemből, amit Stark családfőként beleégetett. Hounsou is karakteres, ha nem is annyira izgalmas itt, mint a Véres gyémántban. Tényleg, vele mi lett? Ekkor kezdett felívelni a karrierje, de közben eltűnt…
Ami még tetszett, és újra megcsapott, mennyire szerettem, a film zenéje. A végén az emberi hanggal is játszó score… borzongat. Ok, nem egy Hans Zimmer, de vannak szép dallamai… nekem akkor is tetszett, ha ez óta nem is tett le semmi hasonlót az asztalra Jablonsky!
Ma már jobban látom a hibáit is, mint újkorában, de még bírom. Jó popcorn mozi.
A sziget - 5/4 érdekes sci-fi, ami átcsap brutális akciófilmbe. Sztárok, látvány, popcorn, ma is.
