Rejtélyes, természetfelettis, családos, gyerekes.
Stephanie várja vissza a szüleit, szeretné, ha vele lennének. De nincs vele senki, egyetlen társaságát a plüss állatai jelentik. A családi házban tölti a napokat, a játékaival játszva, és azt fogyasztva, amit a konyhában talál. Tudja, hogy valami van odakint, és szeretné elkapni. A Szörny, aki időnként rátör és tombol, csak akkor megy el, ha sikerül elbújnia és teljesen csendben lennie. És még itt van Paul is. A bátyja, akihez néha bemegy a 
szobájába, akinek vigyáznia kellett volna rá, de Paul elment, halott és mióta ő nincs, a szüleik is eltűntek. Egy reggel viszont újra itt vannak, a kislány örül. De érzi, hogy valami nem stimmel. A sugdolózások, az anya rejtegetett sebhelyei – van egy titok, ami mindent megváltoztathat. Ahogy Stephanie szembesül az igazsággal, a külvilág történéseivel, már nincs visszaút.
Sajnálom, tényleg, de egyre erősebb az inger, hogy valóban előszedjem a Fűrészt. Az Újra játékban című részt szinkronnal még úgy se láttam… mert hiába keresem a horrort, amit néznék, ami annyira ijesztene, amennyire akarom, nem találom. Az új Emily Blunt filmnek még adok egy esélyt, de utána jöhet Jigsaw, ha az is csalódás lesz.
Mert a Stephanie is csalódás volt. Pedig nem sok elvárással álltam neki, annyira homályos volt a leírása: nem tudtam, pontosan mire számítsak. Azért nem ezt szerettem volna látni.
Félreértés ne essen, nem a vér hiányzott. Az okos horrort szeretem, sokkal érdekesebb nekem, amelybe rejtély van és valami krimis szál, amiben ijesztés van, és nem undorkeltés a hentelés és egyéb hasonló módszerekkel. De a Stephanie nem ijesztő, és a rejtélye is…
Mert itt is van egy titok, és a film elején még késztetést is éreztem, hogy megfejtsem. Amíg nagyon keveset tudunk, csak pár nyom van, és a kislány egyedül a házban, elméleteztem. A szülők megjelenésével elkezdenek jönni a válaszok, és ahogy megértettem, mi van – jóval előbb, mint ahogy a filmben is kimondják, elszállt az a kevés varázs is. Unalmas a megoldásuk, klisés és nem is tetszett, amit kihoztak belőle.
A horror. Minimális jump scream. Amúgy inkább családi thriller. Nagyon durva, de sokkal inkább horror és ijesztő az a pár fotó a stáblista alatt, mint maga a film. Az a hatás, az a hangulat, amit azokkal a képekkel megteremtettek, a film legerősebb része. Ott megvolt az, amit látni akartam volna a filmbe is, de nem kaptam meg.
A karakterek nem elég erősek. Stephanie maga se igen kifejtett, de a többiek még kevésbé érthetőek. Valahol értem, ez is kell a filmben felépített rejtélyhez, de azt is sikeresen elérik vele, hogy érzelmileg senkihez se tudjak kötődni. Nem is fájt egy szereplő halála sem.
CGI szinte nincs, talán 2-3 jelenetben egy nagyon kevés. Nem baj, nem olyan film. De ha már ilyen horror elemet beletettek, lehettek volna már látványosabbak is. Persze, értem, kis költségvetés. Mi más lenne az oka, hogy az egész film egyetlen házban játszódik? Itt a büdzsé volt az oka, nem a bezártság érzet keltése.
A kislányt játszó gyerekszínész irritált. A szüleit sorozatszínészek kapták, kevés játéktérrel. Igaz, Anna Torv szimpatikusabb nekem itt, mint a Rejtélyben volt, de a karakterében nincs annyi, mint Olivia volt. Túl rejtélyesek, hogy karaktert adjon vissza.
Vannak rosszabbak, talán bírtam volna, ha nem akarnék valami ütős horrort látni végre!
Stephanie - 5/3 a rejtély gyengéje és erőssége is. Meg kell fejteni, de megoldása: csalódás. Kevés a horror.
