Baráti társaságos, párkapcsolatos, különcös.
Lassan minden kocka párra és családra talál: még Sheldon is nősülésre adja a fejét. Miután Amy igent mondott a lánykérésre, indulhat az agyament esküvői menet! Lesz veszekedés azon, milyen stílusú esküvő legyen, milyen tánc és torta. Le kell zavarni egy lány- és egy legénybúcsút. Meg kell békülni a családtagokkal, akik közt tűzdémon és sikeres gumikereskedő is akad. Miközben a lagzi előtt Sheldon a fizikát megváltó ötletre lel, Howard olyan szertartásvezetőt fog, hogy álla leesik, aki találkozik vele. Stuart üzlete végre kezd befutni, és egy csinos kisegítőt is fel tud venni. Howard és Berni újabb babával bővülnek – ki is tör a háború a kicsi nevén. Raj stílust vált, Penny és Leonard elmélkednek, hova tartanak.
Az Agymenők alakult az évekkel, de ezzel nincs is semmi baj. Ha mindig ugyanolyan lenne, beleunnánk. És 11 év, az bizony 11 év. Más, de ezért miért bántjuk? Amíg humoruknál vannak a készítők, jöhet az egyéb téma is.
Mert már ott tartunk, hogy az Agymenők nem azzal poénkodik, hogy mennyire életképtelenek a szakterületükön zseniális kockák a mindennapokban. Már megtanultak a világban élni, és a sorozat átment családi sorozatba. Én tudom szeretni így is, ha nem is ezért kezdtem el nézni.
A konfliktusai ennek megfelelően alakulnak: idén kaptunk babavárást Howard családjában, és annak a levezetését, hogyan békélnek meg a helyzettel, hiszen ez a baba nem tervezett és az elején nem kívánt is. Az is gond, hogy két kisgyerekkel kell már egyensúlyozniuk. Bedobják a gyerekkel otthon maradós szálat is, és Berni változásait. Mert a szereplők között Bernadette a legnagyobb karrierista, és az anyaság farag ugyan rajta, de attól ő még önmaga. Ott van Sheldon és Amy esküvője, ami rávilágít arra, mennyit változott Sheldon. Kompromisszumokat köt, sokkal jobban szervezi az életét – talán, boldogabb is. Vagy Raj és Howard konfliktusa, amikor Raj megelégelte, hogy Howard rajta viccelődik.
Valahogy képesek arra, hogy igen komoly, mindennapi problémákat humorosan tálaljanak és gondolkoztassanak, miközben jól szórakozunk. Most már elsősorban a családról, de azért közbe mást is sikerül bedobni.
Nézhető akár össze-vissza is, a sorozat epizodikus, minimális átívelésekkel. Ennek ugyan meg van az a hátránya, hogy hagynak elveszni nagy szálakat is, de a spontaneitásnak jót tesz.
Jó párbeszédek vannak, minden részre jut legalább egy erősebb poén. Régen talán ez több volt, de még így is benne van ez a sorozat a hét két legviccesebbje között. (Nálam a Young Sheldon jobb, de ez ízlés kérdése.)
Minőségi sztár beugróik vannak – az évad végén az a bizonyos valaki mindent vitt. A híres karakterét én ugyan nem szeretem, erről az aktuális SW írásomban már szóltam, de itt a színész telitalálat volt. De Neil Gaiman beugrását is nagyon élveztem.
Ha valaminek a hiánya fáj, én szerettem a popkulturális reagálásaikat, amiből most lényegesen kevesebb van. Már nem reflektálnak az új filmekre, sorozatokra, néha kapnak egy-egy kisebb szójáték poént vagy említést.
Ha mást nem is, de a záró részt érdemes mindenkinek megnézni: az esszenciája annak, ami most az Agymenők. Családi, kedvesebb, és ez egy kifejezetten vicces rész is lett. Bírtam!
Agymenők - 5/4 ezt az évadot megint élveztem. Kevesebb, de még humoros, és az utalásait is bírom.
