Rejtélyes gyilkosos, eltűnt személyes, kísértetes.
Freyr az új orvos a kórházban. Amíg a halottkém távol van, neki kell kimennie a rendőrséggel helyszínelni. Az idős áldozat felakasztotta magát a templomban, a testén évekre visszamenőleg találnak bevésett kereszteket. Ahogy Karin elmerül az ügyben, rájön, hogy egy egykori osztályból az utóbbi három évben többen is meghaltak, látszólag balesetben. Ám mindegyikük testén ott voltak ezek a keresztek, melyeket egy eltűnt, bántalmazott osztálytársukon 
láttak először. A gyermek eltűnés Freyr számára különösen fájdalmas: pár éve nyomtalanul eltűnt a kisfia, máig keresi a gyermek testét. Minél több emberrel beszélgetnek, annál több nyom vezet Freyr kisfiához, aki egészen különös módon kapcsolódik az eseményekhez és egy házhoz, ahol három fiatal egy kísértetjárásba csöppen.
A skandináv krimik Julius Caesar után szabadon jöttek, láttak és győztek. Nem csupán regényként van köztük egyre több világsiker, nagyon felkapták őket megfilmesítés szempontjából is. A legutóbbi ilyen alkotás Yrsa Sigurdardottir regényéből érkezett hozzánk, az Emlékszem rád.
Amiben ott vannak a skandináv krimi jellemzők, de az izlandi írónő egy más zsánert is becsempészett a regényébe, amit a filmen is viszontláthattunk: a szintén nagyon népszerű szellemes horrort. És milyen lett ez a kettő együtt? Meglepően jó.
Pedig a film elején voltak kétségeim. Ez egyike azon kevés filmnek, amelyet előbb megnéztem, mint ahogy az eredeti regényt olvastam. Hála annak, hogy nem elérhető a könyv, de ez egy más téma. Amiről írni akartam, hogy rendkívül sok szálon indítanak el minket, és nagyon sokáig nem érteni, hogyan függenek össze az események. A három ember a szigeten, jó kis szerelmi háromszögben. A vénemberek rejtélyes halálai a testükbe vésett keresztekkel. Az eltűnt kisfiú. Kell neki adni egy kis időt, és onnantól nagyon működik az egész, hogy elkezdenek jönni az összefüggések. Mint egy kirakós, folyamatosan kattannak helyére a részletek és válik minden érthetővé.
Ahogy egy ilyen történetben dukál, a végén ott a kötelező csavar is. Nem is egy, de kettő. Az egyik nem lepett meg, pont az motoszkált a fejemben, hogy a végén pontosan ez fog kiderülni. A másik viszont kegyetlen és megcsapja a nézőt. Gratulálok, aki azt előre látta! Engem sikerült meglepni vele.
Amiért hajlandó vagyok elnézni azt is, hogy a három fő szálból egyet nagyon lezáratlannak és a végén furának éreztem. Most akkor mi van ott? Nem lett tiszta, és nem érzem, hogy bármilyen eredmény is született volna. Tippem, mondjuk, lenne, de a filmben nem kaptam meg a várt és szükséges zárást.
A film megjelenése jól kifejezi azt a komorságot, ami a zsáner sajátja. Kevés a szín, a szürkék és a sötét színek dominálnak. Jól használják a jump scream módszert is – nem viszik túlzásba a szellemes vonalat, de pont ettől tud működni.
A skandinávosan szenvedő emberek is megjelennek. Most éppen Freyr, aki láthatóan nagyon lelkiismeretes és gondos orvos, de boldogtalanságában tipikus skandináv krimi hős.
Érdekes volt, a végére minden zsáner remekül működött, nekem összességében tetszett.
Emlékszem rád - 5/4 a végére nagyon beérik a hangulata. Rejtélyes, horroros, skandinávosan komor.
