Ajándékot kutatós, kincskeresős, családos, macis.
Paddington beilleszkedett a Brown család mindennapjaiba. Az egész környék szereti a mackót, aki éppen a nénikéjének vadászik valami szép ajándékra. Egy régiség boltban ráakad a tökéletes ajándékra: egy kihajtós könyvről London 12 nevezetességéről. Drága a kötet, így állást vállal – ablakmosó lesz belőle. Mielőtt összejön az összeg, éjjel látja, hogy valaki betör a boltba. Rohan megmenteni a kötetet, de a tolvaj kereket old vele, míg a rendőrség a medvét fogja le a rablásért. Még a bolt tulaja is Paddington mellett áll ki, de a bíró évekre börtönbe küldi. Míg a Brown család a rabló nyomában jár, Paddington kedvességgel és narancslekvárral barátságos hellyé varázsolja a börtönt. Közben, egy színész mindenféle álcákban járva, a kötet helyszíneit bejárva kincset keres.
Nekem nagy kedvencem volt a Paddington első része is. A gyerekkönyvet ugyan nem ismerem, ami az alapja, de a film a szívembe lopta magát. Vártam is a folytatást, és szerencsére nem kellett csalódnom. A Paddington 2. ugyanolyan kedves, bájos, édes, mint az első rész volt! A bizonyíték, hogy az angolok is tudnak jó családi, bájos mesét forgatni, nem csak a franciák…
A történet úgy tud mese lenni, hogy teljesen nem is érzem annak. Simán elnézem ezt a beszélő macit, akit örökbe fogad egy angol család és egyszer nem éreztem úgy, hogy gagyi lenne. Olyasmik, amik különben zavarnának, itt teljesen beilleszkedtek a történetbe, annyira édes ez az egész. Az is, ahogy ablakmosásba kezd Paddington saját magát használva szivacsnak, de az is, ahogy elég egy piros zokni, hogy a börtön flamingók ketrecévé váljon.
A történet annyira aranyos, és akkora szíve van! Végigmosolyogtam az egészet, és a gonosz is olyan, hogy simán lehet rajta is vigyorogni. Nincsenek elvetemültek, meg igazi gonosztevők, mesés az egész.
Nagyon szép a film látványvilága. Paddington valósággal él a vásznon – nálunk Szente Vajk adta a hangját, és végzett olyan munkát, hogy most eszembe se jutott az eredeti nyelv után sírni. De, nem is a szinkronról akartam írni, hanem a sok ötletről, színről, bájról, mesés valóságról, amit itt filmre álmodtak. Ez tényleg egy élőszereplős, szívvel teli mese!
De a maci mellé összeszedtek egy olyan stábot is, hogy értük is érdemes legyen beülni. Az se titok, mennyire Downton Abbey fan voltam/vagyok. Az egyik kedvenc brit sorozatom. Erről jut eszembe, hallottátok, hogy tervbe van egy Downton film? Ami a Paddington miatt elő kerül, lord Crowley, vagyis Hugh Bonneville, aki itt a Brown család feje. Aki nem jut el madame Tussaud panoptikumába, itt is megnézheti őt. A nejét meg az a Sally Hawkins játssza nagyon szerethetően, akit idén Oscarra jelöltek a Víz érintése női főszerepéért. De ki kell emelnem Hugh Grant alakítását is, aki kifejezetten jól eltalálta ezt a szerepet. Ő szerethetően csinált magából idiótát, nem, mint Al Pacino Adam Sandler oldalán anno, bár tudnám feledni.
Nagyon pozitív a film üzenete is. Áthatja a szeretet, a kedvesség, a jóság. Itt ezek értékek, és olyan jó egy mese erejéig el is hinni, hogy a jó elnyeri jutalmát! Hogy ezek nem olyan értékek, amit a világunk maga mögött hagy!
Nekem nagy kedvencem ez a maci, nem is tudom szubjektíven nézni!
Paddington 2. - 5/5 ez annyira édes és cuki! Aranyos a történet, jópofa a humora, szép a grafika. Szeretem!
