Nyomozós, kapcsolatokat rendbe tevős, összetartós.
Júlia és Gnómeó, a kerti törpékkel együtt új otthonba kerül, egy londoni kertbe. A szülők most látják alkalmasnak az időt, hogy átadják a vezetést, így már a fiatal pár feladata lesz a kert belakása. Júlia bele is veti magát, észre sem véve, hogy Gnómeó kiszorult az életéből. Ám egy másik probléma is a nyakukba szakad: valaki elrabolta az összes porcelánfigurát a kertből! Az érkező Sherlock Gnomes, a londoni kerti törpék védelmezője világosítja fel 
őket: ősellensége, Moriarty készül valamire, és rabolta el a barátaik. A páros Sherlock és Watson mellé szegődik, hogy megmentsék barátaikat. Amikor elszakadnak egymástól, a rejtély mellett Sherlock és Júlia kénytelenek szembenézni azzal, hogy mennyire elhanyagolták a társukat, noha nélküle semmi sem ugyanaz.
Már az alapötlet kicsapta nálam a biztosítékot. Már a Gnómeó is sok volt az idegeimnek, de amikor megláttam kiírva, hogy Sherlock Gnomes… komolyan, senki nem nézett utána egy egész mesestúdióban, hogy milyenek a gnómok? A gnóm egy torz törpe. A hangsúly nem azon van, hogy kicsi, mint egy manó, hanem a torzuláson. A gnómok egy klasszikus fantasy regényben tuti rosszfiúk lennének, olyasmik, mint az orkok a GYU világban.
Mondanom se kell, ezek a mesefigurák nem gnómok, csak a nevükben. Ha tényleg gnómok szerepelnének benne, akkor Tim Burton lenne a készítő, és gótikus horror lenne, felnőtteknek. Nem pedig ez a gyerekmese! Ezek manók! Esetleg törpék – de semmiképpen sem gnómok!
Ha ezen túl bírok jutni, amivel még mindig küzdök, akkor pár dolgot tudok értékelni a mesében. A leglátványosabb: maga a grafika. Korrekt, még mindig nem a Disney, DreamWorks szint, de elég szép és abszolút nézhető. Még a porcelán textúrájából is vissza tudnak adni valamit. Gyerekszemmel még aranyos is.
Igazából a történet se rossz. Szépen visszaköszönnek a Sherlock Holmes történetek elemei, és az ikonikus szereplők. Ugyan a Moriarty baba, vagy micsoda volt ő, fura, de Irene baba verziója még működik is. Bár a kedvencem a sátán kutyája volt. Hozzáteszem, ezeket a poénokat a kicsik nem fogják tudni értékelni, hiszen ők meg az igazi Holmes történeteket nem ismerik. Akkor kinek is szól ez a mese? Jó kérdés.
A cselekmény a gyerekeké. Olyannyira, hogy a barátságra és az egymásra figyelésre van kihegyezve az egész, jó gyerekmeséhez illően. A fordulaton talán a kicsik még meg is lepődnek. Nekem leesett már a második helyszínen, amikor Sherlock megállapította, hogy egy újabb régi ügy helyszínén vannak.
A humora nekem nem fekszik, de simán el tudom képzelni, hogy ezek a kerti törpék a kisebbeknek bejönnek. Remélem, soha nem voltam azon a szinten, hogy a Borat fürdőruhás vagy a WC-n ülő törpe kinézete elég legyen a nevetéshez. Különben sem bírom, amikor van az altesti poén és annyi a film.
Ami viszont durva, de csak az eredeti verzióban, azok a szereplők hangját adó színészek. Johnny Depp Sherlock, Gnómeó James McAvoy, Emily Blunt Júlia, Mary J. Blige Irene, Ejiofor Watson doktor, de Michael Caine és Ozzy Osbourne is ott a stábban.
Élőszereplősen, ezekkel a színészekkel, tuti, jobban élveztem volna. Nekem ez igen mese.
Sherlock Gnomes - 5/3,5 a grafika korrekt, a sztori is, bár felnőtt fejjel sok része kiszámítható. Utalásokat bírtam.
