Családos, oknyomozós, kisvárosi, sötét titkos.
Camille Preaker újságíró, aki nem kevés személyes kínnal él együtt. A szerkesztője, egyben apafiguraként is jelen levő mentora segíteni akar neki, de ehhez szembe kell néznie a múltjával. Amikor Camille szülővárosában egy kamaszt brutálisan megölnek, hazaküldi a nőt tudósítani. Míg Camille igyekszik a gyilkos nyomára bukkanni, és csak a munkára koncentrálni, képtelen menekülni a múlt és a családja elől. Anyja gazdag gyáros, aki kisebb lányát kényezteti, őt minden beszólásával bántja. Ahogy újabb kamasz holtteste kerül elő, a helyi indulatok egy kamaszfiút vesznek célba. Camille hisz John ártatlanságában, és míg egyre közelebb kerül egy nyomozóhoz, egy olyan családi titok nyomára bukkan, mely nem csak a jelent, de a nő életét is örökre megváltoztatja.
Nem is titkolom, hogy Gillian Flynn regényei közül nekem az Éles tárgyak, vagyis a Sharp objects volt a kedvencem. Nagyon vártam is a mini sorozatot, az HBO is ezt szánta a nyári dobásának. És mennyire sikerült annak lennie? Nem teljesült minden elvárásom, így kicsit van bennem csalódottság is, de azért korrekt sorozat készült belőle.
Talán az, ami csalódást okozott: a sorozat dinamikája. A regény thriller, végig tele feszültséggel, és a sok lelki kérdés ellenére is mozgalmas, nem untat. Ezzel szemben a sorozat annyi időt tölt alapozással, hangulatteremtéssel, hogy azt nehezen bírtam végigülni. Az eseményeket akartam, a sötét titkokat, a nagy konfliktusokat, amelyek meg is jöttek, csak éppen az évad második felére. Az már tetszett, és néztem is örömmel, de addig el kellett jutnom.
Talán, aki nem olvasta a regényt, nekik kellett ez az alapozás. Agyilag ezt be tudom látni, de akkor is hosszabbnak éreztem a felvezetést, mint amit értékelni tudtam.
És, még valami, amit nem vesz be az agyam. Ami különben nem a sorozat hibája, ugyanez van a regényben is, amit képtelen vagyok megemészteni. John és Camille közti szálak. Prűd leszek attól, hogy nem díjazom, ameddig jutnak? Nagyon is tudom, hogy Flynn nem meséket ír, a sötét és törött karakterek sokkal izgalmasabbak neki a jóknál, de még mindig nem értem meg, mi löki Camille-t John felé. Annyira se jövője, se értelme.
A sorozat különben korrekt adoptáció, jól leköveti a regényt. Az eleje talán nyújtottabb, és nincs úgy lezárva, mint a regény, de ennek tévés okai vannak. Sikeres sorozat lett, és az HBO nyitva hagyta egy folytatás lehetőségét. Amy Adams ugyan egyelőre azt nyilatkozta, hogy nem akar megint Amy bőrébe bújni, de ismerjük a filmes szabályt. Soha ne mondd, hogy soha! Craig se akart többé 007-es lenni, aztán kivel forog az új James Bond? Vele, naná.
A látvány, a hangulat is visszajön, ami olvasva sokkal jobban tetszett, mint most vizuálisan, de ettől még jár a piros pont.
Az HBO a castingot most sem bízta a véletlenre. Amy Adams jól elkapta a karakterét, és az évad végére Clarkson és Scanlen alakításában is megtaláltam a regénybeli élményeim megtestesítőit. (John és a nyomozó figurájáról nem tudom ugyanezt elmondani.)
Azért megjegyzem, a regényben nagyobbat üt a végső csavar, ha a plusz jelenetek ütősek is.
A célt megvalósította az HBO, igényes kis sorozat lett, összességében tetszett.
Sharp objects - 5/4 lassan indul, és egyre gyorsul. Jó színészi játékok, okosan épülő cselekmény, thrilleres.
