Művészetes, egymással bánós, múzeumos, kapcsolatos.
Christian egy modern művészettel foglalkozó múzeumban művészeti vezető. Most éppen egy új kiállítás megnyitására készülnek. A fő darab az udvari lovas szobor helyére kerülő négyzet lenne. Mellette felirat, mely szerint a négyzet területén mindenki egyenlő. Aki beleáll, és segítséget kér, annak segíteni kellene. Míg a reklámot tervezik, Christian magánéletében is zavaró események zajlanak. Eltűnik a pénztárcája és mobilja, mire egy egész épületnyi embernek fenyegető levelet ír, és kéri vissza a holmiját. Egyre zavarosabb a kapcsolata a riporter Anne-nel. A négyzet reklámozására készült videó hatalmas visszhangot vált ki, de nem tetszik az 
embereknek, felháborodnak. Egy rendezvényen is baljós előadás teszi tönkre a hangulatot. Lehet itt rendet tenni?
Erre a filmre aludni kellett egyet. Nem is tudom, hogyan lenne érdemes jellemeznem, pedig már megvolt a ráalvásom. Nem éppen művészfilm, de nem is szórakoztató alkotás. Maradjunk annyiban, hogy nem egy könnyen emészthető darab, bármilyen hozzáállással is indulunk neki.
Ha nagyon műfaji keretek közé akarom zárni, akkor ez egy szatíra. Ha filmesebb zsánert keresek, akkor nálam ez egy társadalmi üzenetet hordozó dramedy. Csak éppen sokkal erőteljesebb a dráma, mint a komédia vonal.
Van a filmnek humora, de kinek fog bejönni? Nekem folyamatosan keserű lett tőle a szám íze. Hiába, soha nem tudtam élvezni a szatírákat. Keserű, abszurd, és engem sokszor bánt is. Én ezeken a filmeken nem mosolygok, hanem elkeseredem.
Az sem könnyíti meg a megtekintését, hogy ez egy nagyon lassú film, Igazából lineáris cselekménye és központi konfliktusa alig van. Sokkal inkább helyzetek követik egymást, melyek mind egy témát mutatnak a nézők felé. De ezeket nézni nem könnyű, és ahogy említettem, az oldásra használt humor nálam pont ellentétes hatást váltott ki.
Térjünk végül a lényegre? Legyen. Ez a film arról szól, mennyire egoista minden ember, és mennyire nem vállalunk felelősséget vagy segítünk másoknak. Nem csak nem empatikusak az emberek, hanem közömbösek is. Hány olyan jelenet van, ahol magadra ismersz? Én volt, ahol magamra, hol arra ismertem, amit látok az utcán haladva. Hadd mondjak egy példát! Van egy művészeti kiállítás. Első lépésként ki kell választani, melyik ajtón mész be. Az egyiken azok, akik bíznak az emberekben, a másikon, akik nem. Le is kellett nyomni egy számlálón a választást. Majd, a bizakodók mögött a földön el volt kerítve egy rész, ahol le kellett tenni a pénztárcát és a mobilt. Szinte mindenki a bízom gombot nyomta, de mit gondoltok, mennyi mobil és tárca volt a kikészített helyen? Az emberek álszentek is.
A film minden kis epizódja valahogy emlékeztet arra, mennyire nem vagyunk toleránsak, illetve mennyire nem vállal az egyén felelősséget vagy segít másokon. A film annyira pesszimista, hogy amikor Christian egy általa okozott ilyen esetet akar jobbá tenni, már nem képes rá. Nincs is esélye az embereknek?
Érdekes az is, amit a modern művészetből látunk és megérthetünk a filmből. És így, utólag azt mondom, a négyzet botrányos reklámfilmje találó. Ezt kapják a segítségre szorulók.
Nehéz film, nem jó magunkra ismerni, de kell, hogy tudatosabbak, jobbak lehessünk.
A négyzet - 5/3 zseniális, vagy borzalmas? Nagyon nem szórakoztat, és az agyam is csak utólag mozgatja.
