Szektás, gyilkosos, megtörtént esetet feldolgozós.
1969 nyara volt. Pár jó barát az egyikük villájában ejtőzött. Volt, aki a szülés előtt töltött egy kis időt a barátaival. Voltak, akik azt próbálták kitalálni, hogyan folytassák az életük: tartsanak ki az álmaik és a hírnév hajszolása mellett, vagy kezdjenek valami egészen másba. Az egyik este idegenek tartanak feléjük. Nem kérdeznek semmit, nem akarnak rabolni semmit, egyetlen céljuk van: megölni mindenkit, aki az útjukba kerül. Az első áldozatok után 
próbálnak elmenekülni a gyilkosok elől, van, aki a harcot is felveszi velük, de senkinek nem lesz menekvés.
Szeretnék valami pozitívat írni erről a filmről, de bevallom, nehezemre esik. Nagyon másra és jóval jobbra számítottam, így most leginkább értetlen vagyok, hogy siklott ez a film ennyire ki?
A történethez hozzátartozik, hogy igaz történetet elevenít fel. Aki a fentiekből nem találta ki, melyik hírhedt gyilkosság története ez, annak elárulom. Ez volt Charles Manson bandájának a leghírhedtebb ügye, ennek köszönhető, hogy Manson közelebbi barátságot – vagy inkább csak kapcsolatot – kötött a villamosszékkel.
A film az áldozatok szempontjából megy végig az események, és sajnos azt kell mondanom, ez az unalmasabb nézőpont. A film első fele a karakterek bemutatásáról szól, meg kis problémákat kapnak, hogy elkezdjünk azonosulni velük. Ami nekem nem jött össze, a történelem ismerete miatt sajnáltam őket, de a filmben, mint személyek, nem fogtak meg.
Annyira nem jött össze a megszemélyesítés a filmbe, hogy Sharon és Abigail karakterét csak arról tudtam megkülönböztetni, hogy Sharon terhes volt. Rajtuk kívül, ha a férfiakról kellene valamit mesélnem, nem menne. Nem is tudom, mi kellett volna. Talán pár flashback, hogy történeteket és karaktert kapjanak.
Mert ez a film akkor tudott volna működni, ha megszeretem, és nagyon sajnálom majd őket. De ez itt nem történt meg! Nekem konkrétan az járt a film alatt a fejembe, hogy igazából Polanskit sajnálom, aki így vesztette el a szerelmét és a gyerekét is. Neki durva lehetett – erről is inkább néztem volna a filmet, mint amit itt kaptam.
A gyilkosságok már szinte sterilek. Horror a műfaj, és nem értem, miért. A gyilkosok jönnek, és pillanatok alatt végeznek mindenkivel. Gyorsan, nem sok vérrel, célirányosan. Ez is lehetne félelmetes, ha az áldozatok rettegését átéreztem volna, de ennek a filmnek még ez se jött össze. Tudjátok melyik volt a film legparásabb jelenete? Amikor az egyik valódi elkövetőt mutatták, az egyik nőt, aki arról nyilatkozott, hogy nem érzett a gyilkosságok közbe semmit. Ez volt a feladata, és ő célirányosan végrehajtotta.
Tuti, sokkal érdekesebb lett volna ez az egész a Manson banda szemszögéből!
Külsőségeiben is kisfilm, egy helyszín, minimál díszlet, még a korszellemet se éreztem ki.
A két meggyilkolt nőt játszó színésznőt sorozatból ismerem, de mindkettejüket jobban bírom a sorozatukban. (Henstridge SHIELD ügynök, Cassidy az Arrowverse egy állandó karaktere.)
Az eredeti történethez viszonyuló tiszteletét, a film törekvését az események visszaadására tudtam értékelni, de magát a filmet nem. Nekem nagyon nem tetszett.
Farkasok az ajtónál - 5/2 unalmas, nem teszi megjegyezhetővé a szereplőit, az egésznek a tragédiája hiányzik.
