Zárdás, rejtőzködős, viszonyos, kosztümös, botrányos.
Lord Bruno tipikus középkori nemes, aki a feleségét vagyontárgynak tekinti. Az asszony nincs is oda a férjéért, inkább az egyik jóképű szolgával mulatja az idejét. Balszerencséjükre a férj rajtakapja őket: a nejét élve befalaztatja, és újabb feleséget hoz a házhoz, míg Massetto menekülni kényszerül egy alapos halálra kínzás elől. Tommasso atyába botlik, aki menedéket kínál neki. Magával viszi a zárdájába, ahol süketnémának mondva a fiút felveteti kertésznek. A fiatal apácák és növendékek felfigyelnek rá, és elsőként a férjre és családra vágyó 
Alessandra veti ki rá a hálóját. Massetto egészen jól érzi magát a szerelemre éhes lányok között, míg Bruno a nyomába nem ér, és az egyik lány boszorkányságba nem bonyolódik. Utána már itt is életveszélybe találja magát.
Először nem is tudtam, mit gondoljak erről a filmről. Önálló szkript, de annyi hasonlóságot mutat a Dekameron egyes történeteivel, hogy legszívesebben kiírnám rá, hogy Boccaccio volt az alapja. De mivel a készítők ezt nem tették meg, nincs rajta ilyen címke. Bár kellene.
Ha már itt tartunk, pár éve ki látta a Szűzlányok ajándékát? (Tudom, borzalmas egy magyar címet kapott, de miért is lepődök még ezen meg?) Abban meg egy nemes volt, akinek menekülni kellett, és süketnéma kertészként egy zárdába rejtőzött – neki mondjuk egy amnézia is összejött – és ott a lányok rájártak. Ugyanígy, sztori Boccaccio alapján. Tagadhatatlan a hasonlóság!
Ahogy néztem a filmet, nem is bírtam ettől a kettőtől elszakadni. Azt megállapítottam, hogy ez a film adja jobban vissza Boccaccio szellemiségét, de a másik az, amit a romantikusabb cselekményével jobban szeret a lelkem mélyén rejtőző romantikus.
Mert ebben a filmben nincs romantika, nincs egy rendesen körbemesélt történet! Ez a polgárpukkasztás, amit Boccaccio is művelt. A zárda papja részeges, és viszonya van az apátnővel. Az egyik apáca boszorkánynak áll, a másik zsidó, a harmadik meg egy gazdag ember kisebb lánya, akit azzal álltat az apja, majd férjhez adja, ha kész a hozománya. A kertészfiút meg úgy használják, mint egy vibrátort. Több szálat felvezetnek, de normálisan semmi sincs se zárva, se mesélve. Egyszer egyik szálon, másszor másikon haladunk, és csak random alakulnak az események. Nekem nem is tetszett ez.
Ahogy azt is nagyon nehezen szoktam meg, ahogy ebben a filmben beszélnek. Az nem kifejezés, hogy durván. Mintha egy mai suttyófilmet néznék, csak éppen a környezet középkori. Enyhén sokkolt a film teljes első fele ezzel, utána valamennyire megszoktam.
Pedig látványában és jelmezeiben korrekt, nem spórolták el a zárdát, a ruhákat sem. Ha nem lett volna a mai nyelvezet, nagyon meg lett volna a középkori miliő.
A színészgárda is neves, ami szintén meglepett. Dave Franco humorába illik ez a film, és ő kis kedvesen hozza is a nőbolond Massetto alakját. Aubrey Plaza boszorkány apácája se lepett meg különösen, az ilyen karakterek pont illenek a repertoárjába. De Alison Brie? Nekem ő nagyon fura volt egy ilyen filmben. Azért érdekelne, hogy Franco és Brie ezt már házaspárként csinálta, vagy ezen a forgatáson jöttek össze. Lehet, hogy utána is olvasok.
Nem tudom tiszta szívvel ajánlani, nekem inkább volt sokkoló, mint vicces.
Bővérű nővérek - 5/3 megcsapott a modern, durva beszéd ömlesztve a kosztümös, Boccaccio világgal. Fura.
