5: Beethoven – gyerekként nagyon oda voltam az első két részéért, de aztán kopott a varázs. Még mindig korrekt családi film, de a sok béna folytatás nem tett jót neki. Az elsőben adott egy bernáthegyi kiskutya, akit senki nem vitt haza a boltból. Mikor kisállatokat lopnak, ő is a célszemélyek között van, de utcára kerül, majd egy családba, ahol az apa nagyon nem akar, főleg ilyen nagyra megnövő kutyát, de aztán barátság születik és a kutyarablókat is elkapják. A másodikban pedig kiskutyák érkeznek, gonosz gazdával és szülők elől rejtegetett picikkel. Családi, kedves, simán nézhető napjainkban is.

4: Benji, az üldözött – az első kedvenc kutyás filmem Benji volt. Benji, a kis keverék eb, aki elkeveredett a gazdájától. Egy látszólag lakatlan szigetre került, ami mégsem volt olyan lakatlan. Egy vadorzó gyűjtötte a prédát, és végzett is egy pumával, akinek a kölykeit Benji kezdte el istápolni. Kalandfilmes, ahogy leküzdötte az akadályokat, legyőzte a vadorzót és még a kölyköknek is új otthont talál. Szem nem marad szárazon, amikor a hazatérés helyett képes a kölyköket választani. De nem marad el a happy end sem, és a sok cuki állat ma is éppen olyan aranyos, mint gyerekkoromba.

3: Szájkosaras kosaras – ezt a filmet is a gagyi folytatások tették tönkre, már egész biznisz épült a sportoló kutyára és kölykeire is, akiket beszéltetnek is a filmekben. (Jaj.) Pedig ez az elején egy szívbemarkoló családi film volt, melyben az apját elvesztett, magányos fiúnak új helyre kellett költöznie, és magányát egy talált kutya kezdte el feloldani. A fiú kosarazni kezdett, és kiderült, hogy a kutya az orrával be tudja pattintani a labdát a kosárba. Betették a csapatba, híresek lettek, és a kutyát kidobó bohóc megjelent a kutyáért. Volt benne konfliktus, humor, sport, és ez még viszonylag hihető is maradt. A kutya cuki, a gazdája a fiatal Kevin Zegers. Kár, hogy mit tettek a sorozattal és ez a cím is…

2: Úton hazafelé – szigorún az első rész! Amit úgy tudnék jellemezni, hogy egy csapatos Lassie hazatér. Van egy család, három gyerekkel, akik nyaralni indulnak. Mindnek van egy házi kedvence, a két fiúnak egy-egy kutyája, a lánynak egy macskája. Az állatok nem vihetik magukkal, egy farmon hagyják őket. Az állatok csak azt értik, hogy a gazdi elment. Ők pedig hazaindulnak a vadonon keresztül. Egyszerre volt kalandos az úti helyzetek legyűrésével, az állatok összecsiszolódásával, és könnyáztatta, ahogy a gyerekek tudomást szereztek kedvenceik lelépéséről, és megindult a kutatás. A második fele ilyen jó sem lett, de ez jó.

1: Hacsi – az eredeti japán, a történet és a film is, de nekem közelebb áll a szívemhez az amerikai változat. Ebben adott egy professzor, aki rendszeresen vonattal jár dolgozni. Egy alkalommal elhagyott kutyakölyköt talál, akit megsajnál és hazavisz. A kezdeti hozzáállás – nem tartunk kutyát – hamar megváltozik, mert Hacsi tündéri. Egy kis akita, amelyik kutyafaj híres az akaratosságáról és hűségéről. Minden nap az állomáson várja haza a professzort. Ezen még a halál sem tud változtatni. Vallomás: ez a film a mai napig megríkat. Ahogy a kutyus várja a gazdáját, rendületlenül… de az is a kedves jeleneteim között van, amikor végre hajlandó egyet labdázni. A kutya viszi a prímet, bár névnek azért Richard Gere is belekerült, akitől talán ez a kedvenc filmem.

Előbb utóbb ezt a listát folytatom még, hiszen olyan kedvencek még hiányoznak, mint az Egyik kopó, másik eb vagy a Marley.