Családos, szerelmes, régi ellenséges, nyaralós.
A Hotelben esküvőt tartanak, és Drakula azt veszi észre, ő az egyetlen, akinek nincs senkije. A szörnyek is buzdítják, ideje lenne újra randiznia. A mobiljával próbálkozik, de Mavis rátalál, és hogy a lányát ne bántsa meg, a magány helyett a sok munkára panaszkodik neki. Mavis azonnal szervezni is kezd egy családi nyaralást, az Örökség nevű hajón elindulnak Atlantiszba. A hajó kapitánya ember, Erika. A grófnak azonnal megtetszik, és udvarolni kezd neki. Nem is sejti, hogy Erikának hátsó szándékai vannak: a dédnagyapja egy célra nevelte – elpusztítani a szörnyeket! Hiszen Erika eltitkolt vezetékneve a Van Helsing. Ám miközben a nő a gyilkosságon dolgozik, elkezdi megszeretni a férfit és átértékelni a tanultakat.
Az első rész után nem hittem volna, hogy ez a mese ilyen karriert fut be. Ez már a harmadik egész estés mese, ami moziba is került, de ezen felül sorozatként is életképes. Azonnal le is írom, hogy nekem nem tartozik a kedvelt meséim közé. Mai napig azt tartom az egyetlen jó poénjának, amikor Drakula az Alkonyaton élcelődött.
De valamiért sikeres. Miért? Mert a gyerekeket célozza, és nekik hozza is, amit kell.
Egyrészt, a története nagyon egyszerű és könnyen követhető, de azért gyerekes kis fordulatokat tesznek bele, amik fenn tartják a kicsik figyelmét. Ahhoz nem elég, hogy a nagyobbak figyelmét is egy az egyben lekösse, de háttér mesének elmegy.
Pozitív üzenete van, ami az elfogadásról szól. Hogy a mese nyelvezetét használjam: szörny, ember, mindegy, mert mind egyforma. Azt hangsúlyozzák és a végére nagyon a szánkba is rágják, hogy teljesen mindegy, ki hogy néz ki és milyen faj tagja, amíg szeretik egymást. Az elfogadás az érték, és együtt jobb, mint külön.
Ugyanakkor megjegyezném, hogy ennek ellenére nincsenek vegyes párok a történetben. Drakula sem egy szörnnyel jön össze, hanem egy emberrel, aki ugyanolyan emberszerű, mint ő. A farkasember neje is farkas, ahogy tüskés lény párja is tüskés lesz, és így folytathatnám. Amit látunk is, hogy a vámpír összejön emberrel – elvileg két faj, de ha emberi alakban van, mennyi a különbség? Van két foga, ami kicsit élesebb. Látva Van Helsing jelen kori alakját – amit nem mesélek el, mert nem tudom eldönteni, hogy vicces vagy gyalázatos, nézze meg mindenki maga – az sokkal szörnyszerűbb, mint a vámpírok.
DE nem is szörnyű, vagy ijesztő, vagy sötét ez a mese. Ez aranyos mese, humoros és a szörnyes téma nem jelenik meg külsőségeiben. Nincs vér, nincs sötétség, eszméletlenül színes az egész. A vámpírok is felvesznek színes holmikat, gond nélkül szórakoznak a napon és a szörnyű lények is aranyosra vannak rajzolva.
Erre példának hoznám a polipot. Ő az egyetlen, aki egyetlen pillanatra ijesztő lehetne egy gyereknek a piros szemeivel, de aztán meg lehet nézni, milyen buli állat lesz belőle, akitől már senki nem ijedne meg.
Az egyetlen, amibe a grafika szintjén bele tudnék kötni, Erika. Elmondani nem tudom, mennyire emlékeztetett Betty Boop alakjára, amit kimondhatatlanul irritálónak találtam.
Eredetiben brutális, milyen színészek adják a hangjuk a karaktereknek. Abból is jól látni, milyen sikertörténet lett a mese. Nálunk is jól megy, bár szerintem csak elmegy szint.
Hotel Transylvania – 5/3 a kisebbeknek még vicces is, nekem már a fárasztó kategória. A grafika korrekt.
