Egyetemes, napismétlős, gyilkosos, jobbá válós.
Theresa fájó fejjel ébred egy kollégiumi szobában, ahonnan viharzik tovább. Besiet órára, flörtöl kicsit titkos szeretőjével egyben tanárával, és este menne a születésnapi bulijába. De csak menne, mert odafelé meggyilkolják. Theresa fájó fejjel ébred, megint Carter szobájában. Megint a születésnapja van. Döbbenten tapasztalja, ismétli a napot. De hiába változtat, a gyilkos megint lecsap és végez vele. A lány egyre jobban kiakad, a jófej Carter hisz neki, és ad egy tanácsot: nyomozza ki a gyilkos személyét! Ahogy Theresa minden halála előtt lenyomoz egy gyanúsítottat, rádöbben, mennyire rossz volt eddig. Az anyja nem lenne büszke rá. Így magán is 
változtatni kezd, és felismeri, kik az életében fontos személyek. Már csak a gyilkost kell leállítani, hogy egy jobb és értékesebb életet élhessen.
Vannak olyan filmek, melyek arra épülnek, hogy a főszereplő folyton újraéli a napot, amíg meg nem old valami fontosat. A klasszikus példa az Idétlen időkig, de idén volt egy Mielőtt elmegyek is, vagy pár éve a Holnap határa. Sorozatokban is rendszeresen előfordul ez a motívum. Az egyik kedvenc történetvezetési formám ez, regénybe és filmbe is szívesen olvasok/nézek ilyet.
Így a „Boldog Halálnapot!” előtt is tele voltam várakozással. Leginkább egy kellemes kis horror komédiát vártam és erre ezt kaptam.
Az ötlet nagyon bejön, és helyenként a film is nagyon tud működni. Amikor nem veszi komolyan magát, amikor az a horroros komédia tud lenni, aminek nagyon akartam nézni. Theresa nyomozása a lehetséges gyilkosai után mosolygós. De nem ilyen az egész film. Egy-egy részen tényleg horror akar lenni, és egyszerűen a tini komédia után nem bírtam felfogni, hogy csöppentem egy thrilleres horroros történetbe. Azért rossz ez így, mert ha csak ilyen lenne, vagy csak olyan: eldöntené, hogy nevettetni vagy ijeszteni akar, akkor működne. Külön-külön jó tini horror vígjátéknak szerelmi szállal és thrilleres nyomozásnak is. De a két fele nem illik össze, és ez rontja az élményt.
Az elején nehéz volt az is, hogy drukkoljak a lánynak. Nem jó ember, megkeseríti a környezete életét. Igen, idővel kiderül, miért ilyen és változni is fog, de addig a halála inkább kívánatos, mint elkerülendő.
A látványában is az a kettősség van, mint a stílusában. Tinifilm vs. gyilkolós thriller. Külön-külön OK, de itt sajnos egymás mellé teszik őket.
A színészekkel különösebben nincs gond, ez a film nem a színészi játékról szól. Senkinek nem ez lesz az ugródeszka a karrier felé, de azon lehet játszani, ki honnan ismerős. Lori karakterén gondolkodtam sokat, nem volt szimpi: a Shameless-ben is utálom. Rájöttem.
Egyszer meg lehet nézni, nem rossz, csak sajnos nem is olyan jó, mint ami lehetett volna.
Boldog Halálnapot! - 5/3,5 nagyon vártam, és ha nagyot nem is csalódtam, de jobbra számítottam. Az alapötlet nagyon jó, de a film nem tudja eldönteni, hogy vígjáték, horror vagy tinifilm akar lenni. És ahogy egyikből csúszik a másikba, fura. Pedig ötlet lenne benne, a folyton lecsapó gyilkos és Theresa nyomozása is tetszett, még a személyiségfejlődése és a szerelembe esése is elment. Ismert színész nincs benne, de ezen nem is kell meglepődni. Csak egy könnyed kikapcsolódás, mélységek nélkül. Azért horror komédiának jobban tetszett volna.
