Már az első rész kapcsán se nagyon tudtam, mit kezdeni a történettel. Ez most sem változott. Számomra ez az ötlet, ez a történet és ezek a szereplők furcsák. Ha értem is, hol és mi szórakoztató benne, igazán nem érzem annak.

Az viszont tény, hogy Tim Burton jellemző dolgait fel lehet fedezni vele. Eleve a gótikus, fantasztikus világa és látványvilága, amiben bőven van horror elem is. Fel lehet fedezni az első részből visszaköszönő elemeket - mint a Beetlejuice kígyó, de sok új és furcsa - egyszerre komikus és horror - elem jelenik meg benne. Azon nem is tudom, sírjak vagy nevessek, amikor pl. Delia a férje szellemének magyarázza, nézze meg, mennyire gázul néz ki, miközben a férje meg olyan, mintha egy hatalmas kiskanállal mellkasig vájtak volna bele és mindent kivettek belőle. Vagyis, se fej, se nyak, se a mellkasa egy jó része - mivel is kellene megnéznie a nő mini sérülését? (Cápa ette meg a pasit, ha valakit érdekel, miért néz így ki.)

Vannak különben borzalmas elemek benne - a Beetlejuice baba ilyen, az meg pláne, hogy ugyanazt a gusztustalan poént, amit még csak viccesnek sem találok, duplán elsütik vele. Ryder és Ortega karaktere is megszüli majd, lehetne szavazni, melyik a rosszabb. Mások viszont ötletesek - simán az egyik legjobb rész a filmben, amikor a darabokra vágott Monica Belucci kiszabadul a dobozokból és testrészenként összerakja magát.

A történet nem éppen okos. Lydia már özvegy, de készül hozzámenni az ügynökéhez, aminek a lánya nagyon nem örül. Állítja, Rory csak a pénz miatt van a nővel, akin élősködik. Haza is kell utazniuk Lydia apjának temetésére, ahol megint kísérteni kezd Beetlejuice, Astrid pedig összebarátkozik egy környékbeli fiúval. Mire a lányok észbe kapnak, már a pokolba kell fejest ugraniuk, mert szellemek/démonok akarnak életre kelni a kárukon és meg kell menteniük egymást.

Annyira egyszerű az egész, hogy apró részleteken kezdtem fennakadni. Monica Belucci - vagyis a lélekfaló Delores még összeöltve is millió meg egyszer jobb nő, mint amilyen pasi Beetlejuice. Életükben még inkább ez volt a helyzet. Akkor mi a fenét evett a nő a férfin, akihez feleségül is ment? Ok, értem, hogy a nász érvényesítése után fel akarta áldozni és falni a lelkét, de akkor is: nem talált volna olyasvalakit, akire ránézve nem kapja el a hányinger?

Ha már színészek és Burton. A rendezőnek is megvan az a szokása, hogy szívesen dolgozik bevált színészekkel. Winona Ryderrel több közös munkája van, Michael Keatonnal is van kultikus sikerfilmjük, Jenna Ortega meg az új felfedezettje, akivel Wednesday kelt új életre. Ez is ad a filmnek egy pluszt, nekem legalábbis eszembe juttatott olyan alkotásokat a rendezőtől, amiket ennél millió meg egyszer jobban szeretek.

A különdíj különben Justin Theroux jussa: olyan irritálón tudja hozni Rory-t, hogy nem egyszer szívesen megütöttem volna.

A holtak akkor már nyugodjanak tovább, elköszönünk a szellemektől és az őket látó anya - lánya párostól. Azért reménykedem, hogy nyugdíjasként nem tér vissza még Beetlejuice. Ez is több volt belőle, mint kellett volna.