Nem is tudom, mi ijeszt meg jobban. Hogy valakinek eszébe jutottak olyan szellemek, amelyek robotokat tartanak megszállás alatt, vagy hogy Matthew Lillard már simán el tudja játszani Elizabeth Lail apját. Bármelyik is, ebben a filmben mindkettőt megkaptam.

A film különben egy küszködő fiatal, Mike kálváriája. Megárvult, és neki kellene felnevelnie a problémás kishúgát. Különben nem igazán derül ki, mi a gyerek baja. Először azt hittem, skizofrén vagy az autizmus határán áll, de tulajdonképpen csak magába zárkózott, hogy a gyászát valamiképpen feldolgozza. Nem is nagyon értettem a betegség vonalat azon túl, hogy azzal adtak egy muníciót a nagynénjüknek, aki át akarta venni a gyerekfelügyeletet. Állítólag az állami támogatásért, ami megint fura. Kétlem, hogy olyan jól fizetnének, ha Mike-nak soha nem volt pénze semmire, meg a legpócsékabb munkákat is kész elvállalni, hogy bevétele legyen. Mindegy, nem ez a lényeg. De már mutatja, mennyire nincs átgondolva a film.

Mike új munkája egy bezárt pizzéria, ami annak idején robot állatokkal és figurákkal reklámozta magát és a vevőtérbe is betették őket. Ezek a robotok kezdenek el furán viselkedni, és fokozódik a helyzet, amikor majd Mike Abby-t is magával viszi. A környéken dolgozó rendőr, Vanessa igyekszik figyelmeztetni őket, de eszükbe nem jutna az, ami a végére kiderül a robotokról meg a pizzéria múltjáról.

Nem paródiát forgattak, de nem is tudom a filmet horrorként komolyan venni. Ahhoz túl röhejes dolgok vannak benne, plusz ott van az a sok logikai hiba, amit már elkezdtem fejtegetni. Ha már látta az ember a filmet, még többet is lehet találni, de annyira spoileres nem leszek. A  lényeg, hogy ijeszteni akarnak, Blumhoouse horrorral van dolgunk, de maga a történet annyi téren vérzik, hogy a film kivérzik tőlük. (Az elveszett testvéres szál is, egy katasztrófa teljes egészében.)

Plusz, lehetne a látványon is fintorogni. A legijesztőbb az a filmben, hogy valaki komolyan gondolta, hogy ilyen ijesztő robotok gyerekbarátok lehetnek, és bevonzzák majd a pizzériába a családokat. Pont olyanok, mintha eleve horrorfilm kellékeknek készültek volna. Ez olyan dolog, mint az, hogy el nem tudom képzelni azt sem, hogy ki akarna egy olyan bűnronda babát a polcra tenni, mint Annabelle.

Ezzel már el is árultam, hogy a látvány nem nyerte el a tetszésem. Igazán horror elem sincs benne, bár azt nem bánom, hogy nem olyan trancsírozós filmet kaptunk, amelyben a robotok szedik szét az emberi testeket. Max a becsomagolt hullákat látjuk, annál véresebb elem nincs benne. A feszültséggel egy fokkal jobban sikerült eljátszani, hogy mi is zajlik a pizzázóban és Mike mire kap észbe. Nehezen ment neki, mit ne mondjak.

Akkor, karakterek és színészek. A szereplők a filmben butácskák, egyszerűek és rájuk is igaz, amit a történetre. Ha tényleg belegondolsz, mit és miért csinálnak, akkor komoly bajok vannak a történeteikkel. Mike, aki nonstop nem hagyja magát rendesen aludni? Nyomorultamnak minimum kórházi kezelés kellene már. Vanessa mégis hogyan lett rendőr? De mindegy is. Nem kell belegondolni.

A színészekre meg azt mondanám, az egyszer futottak már kategória. Mindenki ismerős, volt már olyan filmjük/sorozatuk, amiért meg lehetett jegyezni őket. De sztárnak egyiket se mondanám. Ebben a filmben meg se kellett erőltetni magukat.

Ha az agyam kikapcsolom, egyszer meg lehetett nézni, de amint elkezdem szálazni, szétesik. Butább ez a film még annál is, amit egy szellemek robotokat szállnak meg alapó horrornál várnék.