Lovas, felgyógyulós, családos.
Brady élete a lovak és a rodeó körül forog. Maga is rodeós volt, elég sikeres is, amikor egy esésnél betörte a fejét. Túlélte, de olyan komolyak a sérülései, hogy többé nem ülhet vissza a nyeregbe. A fiatalember ezt még nem kész elfogadni, azt mondogatja, meggyógyul és vissza fog térni. Amíg nem versenyezhet, lovak idomításával kezd el foglalkozni. A tünetei azonban súlyosbodnak, az orvos már a lovaglástól is eltiltja. Brady egy boltba tölt fel árut, 
látogatja a nála is súlyosabban megsérült barátját a szanatóriumba, és foglalkozik a húgával is, miközben apjával megvannak a maga vitái. Nem érti, miért kell még így szenvednie. Ha ló lenne, ilyen sérülésekkel agyonlőnék. De ő ember, így élnie kell. Benevez egy rodeóra, nem képes másként élni, bármi is legyen az ára.
Ez még nem a film vége, így leszögezem, nem azzal van vége a filmnek, hogy Brady visszaül a lóra és belehal. Ott még meg kell hoznia pár döntést, a versenyen ér tetőpontjára a családi szál is, szóval, nem kell hozzáképzelni, hogy a versenybe visszatérés egyenlő a halálos ítélettel. Ott még van esély más irányba indulni.
A film különben érdekes egy felállásból született. Nem színészek játszanak benne, hanem amatőrök, és legtöbbször saját magukat. A film középpontjában levő család, Brady, az apja és a húga valóban ezek egymásnak élőben is, a keresztnevük is az igazi, csak a vezetéknevük lett megváltoztatva. De ettől jobb a film? Ad hozzá olyan pluszt, amit a színészek nem tudtak volna beletenni? Némi autentikus érzelmet valóban szül, de inkább érdekes kísérlet volt ez, mint olyan példa, amit sokan követnek majd. (Itt megjegyzem, Clint Eastwood is próbálkozott hasonlóval, nem is volt túl nagy siker az a filmje.)
A film cselekménye viszont tartalmában erős. Hűen igyekszik bemutatni egy szegény cowboy család életét egy elég sivár helyen. Házuk sincs, csak egy lakókocsi, amit úgy bérelnek, és állandó harc a törlesztő részletek fizetése. Minden nap a halál les rájuk egy rossz esés miatt, vagy, lehet még rosszabb is: olyan agysérülést begyűjteni, ami megfosztja őket önmaguktól. Brady barátja erre példa, egyszerűen szívfájdító, amikor egy videóból látjuk, milyen volt, és fiatalemberként milyen életre kárhoztatott most. Tele van nyomorúsággal, nehézségekkel ez az életforma, de vannak olyan szépségei, amiért mégis élnek így, csinálják. És a film meg tudja ragadni, hogy miért szép egy reggel a mezőn, a vágtázás szabadságát, amiről az élet árán se képesek lemondani.
A film kiemelten foglalkozik azzal is, milyen kapcsolat van a családtagok között. Lilly 15 éves, és nincs kimondva a filmben, de szellemileg sérült. A koránál jóval fiatalabbként viselkedik, és az intelligenciája is kevesebb. A beszédén, az egész viselkedésén ez látszik. Mégis, mindenki nagyon szereti, és a jó természete, vagy inkább a nagy szíve miatt az egész közösség szereti azt a lányt. Ő a család ragasztója is, hiszen apa és fia között egyre nagyobb a szakadék. De amikor kell, összetartanak. Ők család, jó értelemben.
Nem maradnak ki a filmből a romantikus nagytotálok, de ez belefér a zsánerbe.
A kritika nagyon szerette, nekem annyira nem jött be. A tartalmi mélysége megvan, de már szinte művészfilmet idéz, ahogy lassan a mélyére érünk.
A rodeós - 5/3,5 drámának üt, tartalmas, de roppant nyomasztó és fájdalmas az egész, melankolikusan.
