Szerelmes, családi viszályos, sütős.
Az Angioli és a Campoli család a legnagyobb barátságban élt együtt – az apák együtt vezették a menő pizzériájukat, ahol a szüleik is besegítettek, ahol a gyerekeik is felnőttek. Nikki és Leo legjobb barátok voltak, és ahogy kamaszodni kezdtek, a lány bele is esett a barátjába. De most a két család viszálykodik, külön pizzériát visznek, mindkettő a csőd szélén. Nikki egészen Londonig menekült, ahol egy menő séf diákja lett. Mikor lehetősége nyílik álmai állására, haza kell térnie papírmunka miatt. 5 év után először jön haza, és találkozik újra Leóval. Aki a családi étteremben maradt, és a környék minden lányának álma. Miközben apáik továbbra is egymást gyilkolják, a két fiatal újraéli a barátságuk, és egyre jobban egymásba szeretnek. A családi viszály azonban mindent tönkretehet, hacsak nem kezdenek el lépni ellene…
Annyira szerettem volna, ha születik egy olyan romantikus komédia, amit sokszor meg lehet nézni, ami vicces és romantikus, amiben szeretni lehet a szereplőket! Vadászgatok ilyesmire, de csak nem sikerül ráakadnom az igazira. Most sem jött össze, bánatomra.
Ez a film annyira tipikus, hogy teljesen elveszik a hasonlók tengerében.
Sokat ismétlem a romantikus komédiák alapszerkezetét, vegyük át megint! 1: feltámadó vonzalom, még az esetleges ellentétek ellenére is. 2: összejönnek és boldogok. 3: valami semmiség miatt összevesznek, mindenki nyomorúságosan érzi magát. 4: egy nagy gesztus. 5: kibékülés, és még nagyobb happy end. Ezzel el is meséltem a filmet anélkül, hogy bármilyen konkrét cselekményszálat elmondtam volna. Komolyan, legalább egy ponton miért nem voltak képesek meglepni? Kezdem visszasírni a Not another happy ending történetét.
A film egy pontján eljutottam addig, hogy már nem is érdekelt a két főszereplő. Nem sok minden történt köröttük, ami mégis, teljesen kiszámítható volt. Igazából csak az volt kérdés, hogy mikor kezdik el bevallani maguknak, hogy ez nem barátság, hanem szerelem és kezdenek el a sportpálya helyett az ágyban gólokat rúgni – tudom, bocs, de a film is poénkodik ezen, megengedtem magamnak én is.
A mellékszereplők között akadtak érdekesebbek. Nagyon jópofa volt, ahogy a két feleség továbbra is jó barátnő, titkon összejárnak és beszélgetnek, míg a férjeiknek megjátsszák ők is a részvételt a nagy családi háborúban. Még a nagyszülők szerelmi története is több fordulatot rejtett, mint Leo és Nikki története.
Sajnos, a férfiak terén sokkal unalmasabb figurák szerepeltek. Mindkét apa csak egy sztereotípia, ha nem más játszaná őket, meg se lehetne különböztetni őket. És sajnos, Nikki és Leo sem jártak jobban. Tudjátok, mennyit tudunk meg róluk a teljes film alatt? Nikki gyerekkora óta bele van esve Leóba. Leo meg nagyon jól néz ki, akit mindenki le akar tapizni a rendőrnőtől kezdve a meleg barátig bezárólag, és amíg nem volt itt Nikki, nagykanállal fogyasztotta a nőket. És mást nem is tudok róluk… ez kevés!
Így hiába van jónak mondható szereplőgárda, ebből nem lehet finom pizzát sütni.
A film hangulata, humora is nagyon semmilyen. Az a Little Italy hangulat, amit a cím üzen, nagyon csak nyomokban lelhető fel, pár jó ötletet leszámítva semmilyen.
Nekem csalódás, csak egy szürke is romantikus komédia a zsáner tengerébe elveszve.
Little Italy - 5/3 egyszer nézhető, többre érdemes színészekkel, de totális és végtelenül tipikus az egész.
