Nyomozós, titkos szervezetes, álruhás, mesés.
A Baudelaire testvérek sorsa még mindig viszontagságokkal teli: mivel a legutóbbi befogadójuk is elveszett, most egy bentlakásos iskolába küldik őket. Az iskola furcsa, ellenséges, ráadásul Olaf itt is a nyomukra akad: testnevelés tanárként épül be, és újabb terve van arra, hogyan tegye rá a kezét a testvérek örökségére. Szerencsére nem várt segítőkre is akadnak: a Quagmire család otthonába is lecsapott a tűz, és a két túlélő 
testvért ugyanebben az iskolában helyezték el. A gyerekek lassan rájönnek, hogy a szüleik ugyanannak a szervezetnek voltak a tagjai, és ugyanazokat a rejtélyeket kell megfejteniük. Olaf azonban jól keveri a lapokat, így a gyerekek nem nyerhetnek. Egy különös város, egy ijesztő kórház és egy szörnyekkel teli cirkuszban folytatódik a játszma az igazságért.
Azért nem vagyok abban biztos, hogy szülőként azt szeretném, hogy ezt a sorozatot nézze a gyerek. Ok, a főszereplők gyerekek és mindennek az alapja nem is kicsit mesés, de azért nem spóroltak benne az ijesztő elemekkel sem. A szörnycirkusz, de a kórház is hozott olyan jeleneteket, amitől engem is a hideg rázott. A kórházban pl. a Ragyogás egy jelenete köszönt vissza, de ebben a formában nekem ijesztőbb volt.
De a célközönség korától eltekintve nagyon korrekt sorozattal állunk szembe. Az alapanyag is erős, hiszen egy sikeres gyerekkönyv-sorozatot adoptáltak magas minőségen. Minden kötet két részben került képernyőre, tulajdonképpen egy filmként is nézhetőek lennének. A cselekmény a regényeké, aminek van egy sajátos logikája és gyerekeknek ijesztő módon.
Már eleve a narráció egyedi, amit a sorozat teljesen átvett. A narrátorunk folyton figyelmeztet, hogy ne akarjuk ezt a sorozatot nézni. Nem lesz jó vége. Ezekkel a gyerekekkel mindig valami rossz történik, kell ez nekünk? Fordított pszichológia, és működik. Csak éppen, ha darálva nézi az ember, kicsit sok már Lemony Snicket depressziója. Komolyan, nekem közbe kedvem lett volna jól megverni a narrátort.
A karakterek, a helyszínek megint tele vannak ötlettel. Annyira horror panelekkel dolgoznak, hogy még arra is rájöttem, az AHS évadaival is van párhuzam. Ott is volt különös iskola – csak éppen ott boszorkányoknak – a hotel is megjelent, a kórház, a szörnycirkusz is –egyedül a furcsa város nem közös helyszínük.
Folyamatosan lebegtetik a sorozatot a komédia és a horror határán. A karaktereken ez remekül látszik: igazából vicces figurák, mint Olaf vagy a cukros kannájáért állandóan nyivákoló Esmé, csak éppen mégsem tiszta komédia, hiszen sikeresen gonoszkodnak. Az még engem is meglepett, mennyire halnak ebben a sorozatban a szereplők. Nem egyszer vártam is, hogy csak megrendezték, de nem. Olaf gond nélkül öl.
A szereplők és a helyszínek is nagyon igényesen, ötletesen vannak megjelenítve. Gótikus, de mesevilágot teremtenek, nagyon egyedi hangulatokkal és képekkel. Rá lehet ismerni a stílusra, ami egy sorozatban nagy előny.
A színészekkel is nagy a szerencséjük. Neil Patrick Harris láthatóan nagyon élvezi Olaf szerepét, és olyan színészek is beköszönnek, mint Nathan Fillion vagy Allison Williams.
4 könyv van még vissza, vagyis találkozunk a 3, egyben záró évadnál!
A series of unfortunate events - 5/4 látványra nagyon korrekt, gyerekmese, de horror elemekkel, és színészileg is odatették.
