Karácsonyi, mesevilágos, varázslatos.
Clara idén karácsonykor semminek sem tud örülni. Az édesanyja meghalt, és a lány nélküle elveszettnek és dühösnek érzi magát, amit elsősorban az apján vezet le. Keresztapja karácsonyi partiján is megbántja az apját. Nem is sejti, idén különleges ajándék vár rá. Az anyjától örökölt zenedobozhoz kell egy kulcs, és ahogy követi a hozzá vezető utat, átkerül egy másik világba. Négy királyság helyezkedik el itt, melyeknek az édesanyja volt a királynője. De most háború dúl: Vörös anyó királynő akar lenni, és nála van a kulcs is, mely nem csak a zenedobozt, de azt a gépet is nyitja, amivel mesefigurákat lehet életre kelteni. Clara elhatározza, hogy segít megvédeni az anyja mesevilágát, és a hűséges Diótörő századossal elindul megszerezni a kulcsot. De gyakran semmi sem az, aminek látszik…
Idén a Disney két olyan mesefilmet is kihozott, melyek elvileg teljesen mások, de pont ugyanolyan érzéseket hagytak bennem maguk után. Az egyik a Diótörő, amitől sokkal többet vártam. A másik az Időcsavar, amiről nem is olyan régen már meséltem.
A Diótörő abszolút karácsonyi mese, varázslattal és hősi próbát kiálló kamaszlánnyal, csak éppen semmi köze az eredeti Hoffman meséhez. Nagyon hiányoltam is legalább pár ismerős elemet, és sajnos, azt kell mondanom, a Matel Barbie és a Diótörő című meséje sokkal tartalmasabb lett, mint a Disney látványorgiája.
A cselekmény egyrészt lassan halad, másrészt unalmas és nagyon semmilyen. Látszólag vannak benne kalandok, de ha spoileresek lennék, 3 mondatba össze tudnám foglalni az egészet. Ha kisgyerek lennék, talán elég lenne ennyi is a szórakoztatásomhoz, de én már kinőttem abból a korból.
Aztán rájöttem, hogy mélyen miről szól ez a mese. A gyász fázisairól. Az alap konfliktus Clara és az apja között van, akik mindketten az elvesztett anyát, feleséget gyászolják. Clara a harag, az apja a tagadás fázisában van, nem értik meg egymást, és bántják egymást. A mesevilágba átkerülve azonban Clara szembesül saját alteregójával a gyászban, aki szintén megrekedt a harag fázisában, és így gonosztevő lett belőle, akit meg kell állítani. Ez segít a lánynak továbblépni, felfedezni a saját erejét és megbékélni.
De egy karácsonyi mese arról szóljon, hogy jussunk túl a gyász harag szakaszán? Nekem akkor is hiányzott az eredeti mese varázsa! Ez ahhoz képest üres.
A látványvilága viszont csodálatos. A mesebeli tájak, a szereplők kosztümjei. Lány vagyok, így én teljesen odáig voltam a filmben szereplő ruhákért. Talán már giccses is kicsit, de egy karácsonyi mesevilágba szép volt így is.
Ahogy a film zenéje is elsőrangú. A betétdalt Andrea Bocelli és fia előadásában már ajánlgattam is nektek, az OST pedig a Csajkovszkij Diótörő baletté, amit kicsit látványban is megidéznek a filmben. Gyönyörű szimfonikus dallamok, mondjuk, én amúgy is nagyon szeretem Csajkovszkij munkásságát, de itt talán mások is megszeretik.
A szereposztás is bámulatos. Keira Knightley megelevenedett baba, Helen Mirren, Morgan Freeman, Matthew Macfadyen is ott vannak Mackenzie Foy mellett, aki tiszta Hófehérke.
Külsőségeiben tehát csodás ez a film, de belbecsben vannak hiányosságai, sajnos.
A Diótörő és a négy birodalom - 5/3 gyönyörű látványvilág, csodás jelmezek, sztár szereposztás, de tartalmában üres.
