Egy ideig merengtem, mire emlékeztet annyira ez a mese. A szereplők mérete miatt egy ideig az Agymanókban gondolkoztam, de aztán beugrott. Zootropolis – csak ebben a történetben nem mindenféle állatok élnek együtt, és jön össze egy nyúl – róka barátság, hanem elemi jelenségek városába megyünk tüzet és vizet összeelegyíteni.

Tudnám sorolgatni, hogy az elemi város mennyi mindenben emlékeztet arra az állatos mesére. Még a lajhárnak is megvan a maga megfelelője, amikor Parázs és Örvény egy bírságit akarnak visszakérni a hivatalban. De ugyanúgy vannak a különféle lényeknek kialakított kerületek benne, és tömegközlekedés, rendezvények. Más lények, más ötletek, de az alap mégiscsak ugyanaz.

Ha már annyira ahhoz hasonlítom, egy lényeges különbség mégis van. A Zootropolis alapja krimi, nyomoznak benne és nem szerelmes történet. Az Elemi viszont egy románc, két lény között, akiknek természetüknél fogva veszélyes keveredni. Tűz és víz. Szépen hozza is a kliséket, ami a romantikus történetek sajátjai: az egymással ellenségeskedő felek barátsága, majd szerelme. A tiltott szerelem. A nagy gesztus, ami majd nem csak nekik adja meg a közös élet lehetőségét, hanem a családokat is kibékíti. Bár, inkább a tűz oldalnak kell engednie, mert örvény családja kezdetektől befogadóan és kedvesen bánt a lánnyal.

Itt jön be, hogy a rasszizmusról és az előítéletekről is mesél a Disney. Parázs apja bevándorló a városban, és nagyon rühelli a víz elementálokat. Saját magának megvan a piedesztálja, ahogy felépítette az életét és a semmiből kezdte. Ahogy a város olyan, hogy veszélyesnek tartja a fajtáját, ezért előtte kevesebb út áll nyitva. Mindenért lehet a víz eleméhez tartozókat okolni, és meg is lehet figyelni, hogy ezt gyakran meg is teszi. Örvénynek sem ad eleinte semmi esélyt, és ezt tőle tanulta Parázs is. A szoros együttműködés, a fiú és családjának megismerése kell hozzá, hogy hajlandó legyen felülvizsgálni az előítéleteit. De már az is, amit hallunk a történetben, hogy az elemeket nem jó ötlet keverni – csak cseréljük ki az elemeket rasszokra, és kész is a mélyebb téma. Csak kevésbé éles tűzzel és vízzel mesélni.

De mindezek mellett megmarad mesének, egy hangulatos és szépen felépített mesének. Lehet gyerekként is nézni, és a mélyebb tartalmak keresése nélkül is élvezni a történetet. Vannak kalandjaik, járjuk a szereplőkkel a várost, és van benne humor is. Azért azt nem állítom, hogy végig nevettem volna, de határozottan mosolygós.

A külcsín pedig csodaszép lett, ahogy a stúdió szokta. Maga a város, de az elemi lények is jól ki vannak találva és magas szinten ábrázolva. A kedvencem nem is tudom, mi lenne benne. Az üveg és a virág listán lenne, de tetszett, amikor mindkét főszereplő megmutatta, mire képes az elemével és a város végig látványos, szép mögöttük.

A világot talán nem váltja meg, annyira nem forradalmi és új mese, mint egy-egy korábbi, de vannak nagyon jó ötletek benne, értelmes az üzenete és szép is. Nekem jól esett most.