Hősös, háborút megakadályozós, trónviszályos.
Arthur Curry még mindig megveti az egyik ági felmenőit. Az apja világítótorony őre volt, aki egy nap a sérült atlantiszi királynőbe botlott. Szerelmesek lettek, fiuk született. De a nőnek vissza kellett térnie, hogy hozzámenjen a vőlegényéhez, így védve, akiket igazán szeretett. Arthur mindig őt várta haza, készült egy atlantiszi tanárral, de amikor megtudta, hogy a férje milyen sorsra ítélte királynéját, többet hallani sem akart Atlantiszról. Most Mera hercegnő keresi fel, aki szerint követelnie kellene elsőszülöttként a trónt az öccsétől: Orm egyesíteni akarja az atlantiszi királyságokat, hogy aztán egyesült erővel lerohanják a szárazföldet. Arthur a lány mellé áll, és a legendás atlantiszi szigony nyomába erednek, miközben Orm vadászik rájuk és egyre közelebb kerül a tengeri egyeduralomhoz.
Borzalmas előítéletekkel álltam neki a legújabb DC filmnek. Hosszan tudom sorolni, mi minden nem tetszett benne, már előzetesen: még mindig nem békültem ki azzal, hogy Jason Momoa Aquaman. Könyörgöm, a srác úgy néz ki, mint Amerika Kapitány! Momoa teljesen más. Nekem a GoT szerepe ugrik be róla mindig. Aztán, a fordított sorrend. Kész az Igazság Ligája, és utána nézzük az eredetfilmet? Jaj, ne!
Annyira rossz azért nem lett a film, mint amitől tartottam. Még talán azt is megkockáztatom, hogy szórakoztatóbb, mint sok eddigi DC film. De még így sem éri el nálam a tetszik szintet, ez csak egy elmegy.
A történet egy az egyben eredettörténet, noha már a DC univerzum bevezette a karaktert. Így a cselekmény nagyja nekem annyira feleslegesnek tűnt: hosszan elmesélik Arthur szüleinek szerelmét. Minek? Majd párhuzamosan futtatják Aquaman és Mera hercegnő kalandjait Orm hatalomért tett lépéseivel. És bizony nekem sokkal érdekesebb volt Orm ügyködése, mint amit a másik kettő művelt! Volt abban ötlet, hogy milyen atlantiszi királyságok vannak és Orm melyiket hogyan nyeri meg az ügyének.
Jó, azért itt is volt gagyi faktor. Azon szabályosan rosszul lettem, amikor Orm az egyik királynak benyögi, hogy király helyett szólíthatja az Óceánok Urának is.
Ha az agyamat lekapcsolom, akkor kalandos film, de nekem végig hiányzott belőle valami jobb tartalom. Vagy inkább jobb hős? Anno Wonder Woman olyan hős volt, akit lehetett szeretni, drukkolni neki, akinek eposzi harca volt. Aquaman, nos, egy családi viszályt rendez, és tulajdonképpen a szigonnyal nyert is, ilyen egyszerűen.
Tudom, nem tesz jót a DC filmeknek, ha a Marvel alkotásokat teszem mellé, de ezek direkt belemennek a pofonokba! Itt pl. olyan eklektikus ruhatárat kaptak a szereplők, hogy azt a Thor első részében is kinézték volna. Iszonyat gagyi és giccses ruhákat adtak a szereplőkre! Komolyan, nem is tudom, melyik fájt a legjobban. Mera báli szettje, Aquaman aranyban.
Atlantisz meg beidézte Wakanda országát, a rejtett és szuperfejlett voltával.
A sztár casting itt is megvan, de valahogy mégse olyan erős az összkép. Egy, Amber Heard szép nő, de ennyiben ki is merül. Kettő: miért ilyen idős emberek a DC hősök? Patrick Wilson 45 fölötti, és Momoa is 40 lesz – így külön poén, hogy Wilson játssza a fiatalabb testvért.
Egyszer meg lehetett nézni, de ennyi bőven elég is volt belőle.
Aquaman - 5/3 látványos, de a történet egyszerű, gyakran buta. Plusz, most tűnt fel – direkt öregít a DC?
