Árvás, kalandos, menekülős, családos.
A Baudelaire árvák ellen Olaf az eddigi legördögibb tervét hajtja végre: szétválasztja őket. Klaus és Violet egy kocsiba zárva zuhannak a szakadékba, míg Sunny Olaf és csapatának a foglya lett. De a két idősebb túléli, és akcióba kezdenek a húguk visszaszerzésére. Nem vált segítséget kapnak a házuk leégést túlélő Quagmire fiútól, Quagley-től. Kishúguk sem kell félteni, aki Olaf egyik segítőjével barátkozik össze. Kikötnek egy tengeralattjárón, és összetalálkoznak a harmadik Snicket testvérrel, Kittel. Az ő kérésére mennek el az Utolsó Biztonságos Helyre, ahol ki kell deríteniük, ki az a titokzatos JS, aki a történtek minden túlélőjét összehívta. Lesz tárgyalás, kiderül miért fontos a cukortartó, és a Baudelaire testvérek nem csak a szüleik múltját ismerik meg, de Olaf is egy nemes tettel búcsúzhat.
Ezzel vége a Netflix Lemony Snicket történeteit adaptáló sorozatának. Az utolsó négy kötet 7 részben tekinthető meg: könyvenként a szokott 2, kivéve az utolsó történetet, mely csak egy, bár némileg hosszabb részt kapott. Magunk közt szólva, annyira kevés volt benne a cselekmény, hogy komoly írói bravúr lett volna belőle 90-100 percet összehozni.
Vártam ezt a zárást, és bevallom, most bajban vagyok vele. Ugyanis nem vagyok elégedett. Igaz, nem a Netflix miatt. Amit nekik kellett, azt korrektül megcsinálták.
1: követték a regényeket, ez egy jó adaptáció.
2: megvan az egyedi látványvilág és hangulat. Az a gótikus horror beütés, a baljóslatúság, amit pont annyira tompítottak, hogy még egy gyerek sorozatba beleférjen.
3: visszaköszön az a nyelvi játékosság, ami egy fokon már irritált, de lényeges eleme a Snicket köteteknek is. Tudom, ez valahol humor akar lenni, de most nagyon hamar éreztem úgy, hogy szétrobban tőle a fejem. A legrosszabb a hoteles részben volt, ahol Frank és Ernest szinte azon szórakoztak, hogy nem tudják őket megkülönböztetni, kerülik a bemutatkozást is.
4: a casting erős. Visszaköszönnek a még túlélő színészek, pl. Joan Cusack és Allison Williams. Újként jött Max Greenfield, hiába, már nincs New Girl, ami lekösse. Vagy Morena Baccarin, akit Deadpoolnak hála már nem csak a Gotham nézői ismernek.
5: jó pontot nem adok érte, de most is vannak eszement jelmezek. A legdurvább Esmé polipos ruhája, ami felveszi a versenyt az Aquaman legvadabb hercegnős ruhájával. És Olaf idióta jelmezei közül is most van a legrosszabb, amikor Kit alteregója próbál lenni.
De akkor a fekete leves! Még mindig nagyon gyerekes, ahogy a történetet bonyolítják. Hogy Olaf jelmezei mennyire átlátszóak, és mégis, mennyire vakok rá az emberek. Hogy van egy szuper titkos szervezet, aztán a tagjait olyan könnyű elintézni, hogy az már fájdalom. Az a rengeteg halál is… talán fekete humor akar lenni, de megint halnak a jók, és annyira értelmetlenül! Dewey halála vezeti az évados toplistám, de nem ő az egyetlen.
De ami miatt mérges is tudnék lenni, vagy elkeseredett, nem is tudom, hogyan kellene éreznem ettől. A válaszok. Komolyan ezért volt minden? Esmé agybaja tisztára érthetetlen. Olafot legalább valamennyire meg tudtam érteni. De amilyen nagy titokzatosság volt végig, ez nem egy nagy csavar a végén! Sőt. Kifejezetten csalódtam, hogy csak ennyi az indok.
Utolsóként: Kit Snicket és Dewey Denouement lánya miért a Baudelaire vezetéknevet kapta?
A series of unfortunate events - 5/3,5 jobban összeáll egy történetté, a látvány jó, ad pár választ, de akkor is elkeserítő a vég.
