Börtönből menekülős, kitartós, barátos.
Henri, becenevén Papillon az egyik legjobb széftörő Párizsban. Jó a szakmában, randizik egy csinos lánnyal, de a főnöke bemártja. Egy gyilkosságot, amit ő követett el, Papillon nyakába varr, akit a gyarmatokra száműznek. A büntetése letelte után sem térhet haza. Ha szökni próbál, magánzárka vár rá 2, majd 5 évre. Ha ölne, lenyakazzák. De Papillon esze kezdetektől a szökésen jár. Pénz kell neki, így a bankár, fehérgalléros csaló Degának ajánl védelmet a szökése anyagi támogatásáért cserébe. A szigeten a körülmények brutálisak, mindennaposak a súlyos atrocitások, a fegyencek és az őrök részéről is. Papillon kötődni kezd Degához, így kitart mellette minden csapás közepette is, csak a szökés álmáról le nem mondva.
Nem egyszer írtam már le, hogy még mindig le tudok döbbenni azon, mire nem képes az ember a saját fajtájával. Az közismert tény, hogy a britek Ausztráliába hajózták be a bűnözőket, de ki tudta, mi volt a francia gyakorlat kevesebb, mint 100 éve?
Ebből a filmből most megláttam, és még mindig emésztem. Ok, sziget és börtön, nem meglepő fordulat. Már Monte Christo grófja is egy börtönsziget foglya volt. De e filmen, és a valóságban korábban szabályosan rabszolgaként bántak a rabokkal, és iszonyat kemény, ahogy pl. lefejezték őket. A XX. században, hihetetlen. Arról nem is beszélve, hogy nem voltak fokozatok. Ugyanoda ment a fehérgalléros bűnöző, mint a gyilkos. A Prison Break egyik évadában mutattak egy harmadik világbeli börtönt. Már azon is szörnyülködtem, de ez még annál is brutálisabb.
Ha csak a film cselekményét nézem, akkor jó a véleményem. Érdekes, helyenként kifejezetten izgalmas is. A folyamatos szökési tervek, az ötletek, mindennek a megvalósítása. 2 óra felett van a játékidő, de onnantól kezdve, hogy megvan a főszereplő ítélete, egy percre se untam. Ugyan tudtam, mi lesz a vége, mégis többször összeszorult a gyomrom egy-egy szökést figyelve.
A gond inkább azzal van, hogy szolidak maradtak a készítők. Minden téren. Mert amit megmutatnak, az nem sok. Fejben hozzárakom a borzalmakat, de látni nem látom. Az őrök visszaélnek a rabok helyzetével. A halálos kényszermunkák. De említhetném a magánzárkát is, amit kifejezetten őrjítővé tudtak tenni a raboknak. Nincs meg az érzelmi súlya annak, amit itt könnyeden megmutatnak.
Utalnak szexuális zaklatásra – súly nélkül megyünk tovább. Dega életében először öl – kicsit kábán les maga elé, aztán gond nélkül megy tovább. Az a hatalmas élni akarás, a kitartás, ami a főszereplőt folyamatosan viszi előre – fejben oda képzelem, de a film nem mutatja, nem érzékelteti, csak ledarálja az eseményeket.
A kivitelezés is inkább rossz, mint dicsérhető. Párizs ábrázolására amúgy is érzékeny vagyok, de itt kifejezetten szegényes és nagyon látni, hogy a helyszínnek köze nincs az igazi francia fővároshoz. A sziget pokla egy fokkal jobban eltalált, de az se az igazi.
Igazából a casting vitte el nekem a sztori mellett. Charlie Hunnam a Kemény motorosok óta radaron van, Rami Malek meg nagyon jön felfelé a sztár lépcsőn. Ő itt is nagyon korrekt.
A régi változatot, Hoffman és McQueen főszereplésével még nem láttam, de sejtem, az jobb.
Papillon – 5/3 a történet üt, a szereposztás korrekt, de az egésznek a keménysége, drámája nincs benn.