Vidéki, szerelmes, számító, gyilkosos.
Katherine felfelé megy férjhez, a birtokos Alexander Lester veszi feleségül. A nőtől mindent irányító apósa egyetlen dolgot vár: örököst szüljön a birtoknak. Ám Alexander semmi vonzalmat nem mutat a nő felé, megalázó helyzetekbe hozza, amiért az após a nőt hibáztatja. Katherine mindent tűr, míg a férfiak Londonba nem utaznak, és egyedül marad a birtokon. A szeme megakad az egyik szolgálón, az új lovásznak felvett Sebastianon. A férfi is vonzódik az asszonyhoz, és hamarosan szenvedélyes viszonyba bonyolódnak. A hazatérő Boris, majd Alexander már nem azt a szelíd teremtést találja otthon, akit megalázhattak és uralhattak. Katherine már kész harcolni a boldogságáért, és nem nézi, ezért milyen eszközt kell bevetnie, vagy milyen határt kell átlépnie.
Találtam egy filmet, amiből végre megértem, miért ível felfelé Florence Pugh karrierje? Láttam már ebben-abban, de eddig nem értettem, miért a sikere. Valahogy ellenszenves volt nekem a nő is, és a szerepei is. De amit itt csinált… igen, a lady Macbeth kellett, hogy érteni kezdjem a jelenséget.
A film magán viseli az eredetét: egy Leszkov novella az alapja, ami magyarul a Kisvárosi lady Macbeth néven lehet ismerős. Van benne egyfajta színházi jelleg, egy jól működő kamaradráma, bár könnyen lehet, hogy a rendezés miatt érzem így.
Mert a filmet a színházi körökből érkező Oldroyd rendezte. De sikerült neki az, hogy nem nyomja el a filmet a színházi jelleg. Sok kamaradrámánál nyomaszt, hogy színpadon sokkal jobban működne, filmen vontatottnak és soknak érzem. Még Benedict Cumberbatch filmet is tudok ilyet mondani (Augusztus Oklahomában), pedig nagyon elfogult vagyok az ő filmjeivel. Itt viszont minden pontosan kiszámított, hatásos és megrázó is.
A történet kosztümös, könnyen rá lehetne nyomni, hogy szerelmes, de igazából ez sokkal több, mint egy szerelmes történet. Már a Lady Macbeth cím, a Shakespeare utalás is előrevetíti, hogy itt lesz egy erős nő, meg lesznek gyilkosságok. Emberi dráma, a szereplőkben nem semmi harcok dúlnak, de a cselekmény is tartogat olyan fordulatokat, hogy az ember torkán akad a falat.
Katherine a XIX. század egyik elnyomott női alakja, akinek aztán minden kijut. Lehetne szavazni, hogy mi a legnagyobb bűn ellene. Az apósa lenézése? A férje közönye és a megaláztatások? Vagy, ahogy a ház foglyává teszik? Átérezhető, szánható a karaktere. Aki egy viszonyba menekül, majd a felfedezett boldogságért nagyon küzdeni is kezd.
És Florence Pugh tökéletesen hozza mindkét női alakot. Az elnyomott, szerencsétlen nőt, akit szánunk. És a szörnyeteget, aki lassan lesz belőle. Ezért a díjak, ezért a siker, tényleg nagy, amit a színésznő itt megmutat.
Nekünk meg marad a nyugtalanító érzet, hogy minden ember szörnyeteg. Ha nem is látszik annak, ott lapul odabent. Ha olyanok a körülmények, elő fog törni, és akkor: jaj, annak, aki az útjába kerül.
Nem könnyű film, nyomasztó, és bevisz a lélek sötét zugaiba. De pont ez a jó benne, ez minőségi dráma, ami meg tud rázni. Hat, lekötött, minden sötétséggel együtt nekem bejött.
Lady Macbeth - 5/4 drámai, jól felépített karakterdráma, ami adagolja a feszültséget és könyörtelen. Pugh jó!
