Ha már Glenn Close jelölve lett érte, hamar fussunk át a film cselekményén!

Joe Castleman nagyon izgul – érzi, most van az utolsó lehetősége az életben, hogy igazi irodalmi klasszikussá váljon. A feszültséget a feleségével bolondozva vezeti le, aki negyed annyira sem izgatott, mint a férje. Majd csörög a telefon: idén sikerült. Az irodalmi Nobel idei nyertese Joe lett.

A család nagyban ünnepel. Joe és Joan fia, David látványosan az apja elismerésére vágyik. Belőle is író lett. A legutóbbi novelláját odaadta a híres szülőnek, de Joe nem foglalkozott vele. Amiből David úgy érzi, szemetet alkotott. Az anyja biztatná, ő olvasta, és szerinte David tehetséges, de ez a fiút nem vigasztalja. Az apjától akarta ezt hallani. Joan le is szidja a férfit, hogy a fiuknak biztatás kellene, nem ez a lemondás és közöny.

Mivel a lányuk szülés előtt van, David utazik a szülőkkel Stockholmba. A gépen egy újságíró, Nathaniel Bone férkőzik a közelükbe. Gratulál, és hamar kiderül, életrajzi könyvet szeretne írni a férfiról.

Stockholmban Joe élvezi, hogy mindenki körülugrálja. Kikezd a csinos, fiatal fotós lánnyal is. A fiát továbbra is elnyomja. A feleségének nem győz köszönetet mondani, amiért megteremtette neki az íráshoz a hátteret. De nem maguk között, hanem nyilvánosan. Joan kéri is, ezzel álljon le.

Közben Nathaniel egy bárba invitálja az asszonyt. Elmondja neki, szerinte a család zsenije nem Joe, hanem Joan. Olvasta a korai munkáikat, és a Castleman stílus a nőé volt, nem a férjéé. Joan nem nyilatkozik. Kiáll a férje mellett. Azt mondja, tudja, milyen a férje, hogy rendszeresen megcsalja még mindig. Nem tudja őket egymás ellen fordítani.

De magában visszagondol arra az időre, amikor Joe diákja volt az egyetemen. A lány jó stílusnak írt, de a cselekményei üresek voltak. Joe tetszett neki, mint férfi. De amikor azt hitte, közeledne hozzá, csak a kisgyerekére hívta át vigyázni. De hamarosan már elcsattant az első csók. Viszonyuk lett, és Joe elhagyta érte a nejét és a kisbabáját, az állását is fel kellett adnia. Joan egy kiadóban dolgozott, látta, mire van kereslet. Ő biztatta Joe-t, aki ekkor már az ő férje volt, hogy írjon regényt. Csak éppen nem volt jó a végeredmény. A történet rendbe volt, a stílusa rémes. Azt ötlötték ki, hogy Joan átírja. Megszületett a Dió, az első Castleman siker. És ez lett a recept: Joe hozta a történetet, szerkesztett és Joan írta az összes regényt.

A feszültség veszekedésbe is torkollik, Joan rájön, hogy Joe legyeskedik a fotós lány körül. De a lányuk telefonál, hogy megszületett az unokájuk. Ez összebékíti őket. Joan csak annyit kér, a köszönőbeszédben őt ne említse a férje.

Mégis, Joe az egészet erre húzza fel. A háttérben levő nejére, aki mindig támogatta, aki miatt írhatott. Joan szalad el innen, iszonyatosan rosszul érzi magát. Az sem segít, hogy pont a ceremónia előtt David is számon kérte a szüleit, akinek az újságíró szintén elmesélte az elméletét. És David emlékszik, hogy gyerekként az anyja időnként zárt ajtók mögött volt, nem mehetett be hozzá. Most összeállt neki, olyankor írt.

Joe utána siet, de irtózatosan összevesznek. Joan most jut el addig, hogy elég volt. Pakol össze, menne el innen, el akar válni. Gyűlöli, hogy öv az érdem, ő a zseni a családban, Joe mégis arra kényszeríti, hogy a kis háttérfeleség szerepét játssza. De nem tovább. Joe közben szívrohamot kap.

Hazafelé repül David és Joan, Joe meghalt. Nathaniel részvétet nyilvánít – Joan közli vele, ne merje leírni a hazugságait. Mindent meg fog cáfolni. A férje életműve sértetlen lesz. De miután a férfi távozott, a fiához fordul. Azt mondja neki, otthon majd leülnek a nővérével együtt, és el fog mesélni nekik mindent.