Őrültes, bűnözős, kutatós.
Az elmegyógyintézetbe egy híres tudós érkezik, több pszichológiai alapmű szerzője. Meghallgatásokat akar tartani, olyan betegek történetét akarja hallani, akik bűnüket valamilyen természetfeletti eseményre vezették vissza. Sorra érkeznek hozzá elmesélni a történetük: a nő, aki kamaszként megölte az anyját, aki egy démont 
látott mindenfelé, és a lányát akarta megölni, de a gyerek megelőzte. A férfi, aki bérgyilkost fogadott, hogy szerinte embernek tűnő vámpírokat gyilkoljon: az egyiknek kitépette a szívét, a másikat lefejeztette, a harmadik savfürdőt vett. De itt a nő is, aki zombinak tartotta a nőt, akivel szerinte a barátja megcsalta. Hazudnak, megjátsszák a történetet, vagy tényleg elhiszik mindezt? És a dokinak is van egy titka, amit senki nem is sejt.
Érdekes és valahol izgalmas is ennek a filmnek a koncepciója. 7 történetből épül fel, minden beteg megkapja a maga kis horror történetét. De úgy keretbe van foglalva, hogy egy filmnek érezzük, miközben minden részt más rendező készített, és más horror stílust is képviselnek. Egységes, miközben tényleg különböző részekből áll össze.
Találunk benne klasszikus zombi filmet, amiről eszembe jutott a The walking dead és a Legenda vagyok egy-egy része is. De akad benne szellemes megszállós, sok thriller elemmel és feszültséggel. A kedvencem talán a férfi története, aki retteg a fóliától. Neki olyan története van, melyben végignézte a saját meggyilkolását és szellemként lebegett a fóliába csavart teste felett, amit a gyilkosa vitt magával. Abban annyira eltalálták a fekete humor adagolását, hogy minden komikus eleme mellett hátborzongató is tud lenni. Mert sorozatgyilkosunk pont Halloween idején gyilkolt, és a nyílt utcán is húzhatta a hullát – mindenki jelmeznek gondolta, elvitték buliba is, meg szelfiztek vele. Az nagyon kész van.
Végig nagyon élveztem a filmet, míg el nem érkeztünk a hetedik páciens történetéhez. Ott nagyon azt éreztem, hogy rakni akarnak bele egy nagy csavart, amit én feleslegesnek és erőltetettnek éreztem. Ok, visszagondolva elég erősen utaltak rá a bekötő részekben, hogy valami ilyesmire megy ki a játék. Nem is lepődtem meg igazán, de akkor se tetszett, hogy az lett a vége, ami.
A látványvilága közepes. Látszik, hogy nem sok pénzből forgott, de egyes részeit nagyon korrekten összerakták. Nem vetekedhet az olyan franchise kinézetekkel, mint amiket a Démonok között univerzum produkál, de hangulatban sokkal erősebb azoknál. A feszültség, a pánik, a félelem és az őrület is szinte szaglik a vászonról.
Egy-egy karakter viszonylag kevés időt kap a vásznon, de ennek ellenére jól sikerül őket kibontani, hiszen frappánsak a nekik írt történetek. A színészek között is akad egy-egy ismertebb. Michael Ironside a különös módszerekkel praktizáló doktor, és felbukkan az egykor sokkal ismertebb Amy Smart is az egyik, a démonos epizódban. De aki szerintem a legismertebb most a stábból, az Alfie Allen, a GoT állandó szereplője. Itt egész más karaktert hoz, és jól is állt neki a sorozatgyilkos szerep.
Az őrültek háza nem véletlenül jól bejáratott horror zsáner: itt is jól működik. Ugyan nem ér fel az AHS hasonló évadához, de engem jól elszórakoztatott.
Patient Seven - 5/3,5 érdekes az ötlet, egészen jó horror elemei is vannak, de a vége nekem nagyon elrontotta.
