Családos, kamaszlányos, változós.
Mia soha nem érezte a családjába illőnek magát. Nem hiszi, hogy a szülei a vér szerinti szülei, szerinte örökbe fogadták. Mi másért nem talál egy olyan képet sem, amelyen az anyja terhes volt vele? 15 éves, amikor elköltöznek, és az új iskola, új társaság is rosszul hat a lányra. Új barátnői merészek, szabadosak, és hamarosan Mia velük együtt találja magát a bulik, a szex és az ital világában. De sokkal ijesztőbb ennél, hogy saját magán
milyen változásokat fedez fel. Először csak a lábujjai közé nő egy úszóhártya, majd a lábai, a légzése, a táplálkozása is kezd megváltozni. Nem érti, mi történik vele, és akárkitől próbál segítséget kérni, nem kap. Kétségbeesetten igyekszik normális lenni, de egyre csak sodródik.
Nem tudom, mit vártam ettől a filmtől, de nem ezt. Leginkább csak nézek ki a fejemből, és próbálom megfejteni, hogy mi is volt ez. Kamaszfilmet vártam, de ez nem igazán az volt. Csak részben.
Az indulás családi dráma, kamaszfilm. A kamaszlány és a szülei konfliktusa, az új iskolába való beilleszkedés. Ahogy Mia a helyét keresi, lázad, elég hiteles. Hiszen az egyik leggyakoribb filmes klisé, ami a lázadó kamaszokban felmerül, hogy a szülei nem is a szülei, csak fogadott gyerek. Nem ragozzák túl a helyzetet, de egy-egy jelenetben is jól meg tudják fogni, hogy mennyire kívülállónak érzi magát a lány, és mennyire nem képes segíteni neki senki. Az anyja hiába mond neki bármit, szinte meg se hallja.
Ahogy fiúzni kezd, ahogy a barátnők hatására már ciki szűznek lenni (15 évesen), szintén a kamasz vonal része. Azért, remélem, nem ez az átlag valóság, amikor a kamaszlány netes társkeresőn szed fel egy 35 éves férfit, hogy vegye el a szüzességét. Az, ahogy aztán az osztálytársai között körbejár, már sokkal hihetőbb volt nekem. Ez is a lázadásának a része, ugyanakkor már átvezet a film másik oldalára.
Mert Mia azért kapaszkodik ezekbe a fiúkba, azért megy bele egyre lealacsonyítóbb viszonyokba, mert ezzel is emberi akar maradni. Amíg kell a fiúknak, amíg kapcsolatai vannak, nem kell szörnynek éreznie magát, amivé egyre inkább válik.
És visszakanyarodunk oda, hogy nem tud segítséget kérni. Egy ideig még próbálkozik, de a felnőttek nem tudnak mit kezdeni a helyzettel. Amit javasolnak, az nem segít semmit. Így Mia maga igyekszik megbirkózni az eseményekkel, és vissza is jutottunk a bulikhoz.
Ahogy néztem a filmet, azon pörgött az agyam, hogy ez az egész átalakulás a felnőttség szimbóluma? Elszakad a szülőktől, szexuálisan is felfedezi magát, lázad, majd a végén mindent hátrahagyva elmegy. Mintha a gyermekkornak lenne vége, és valami más kezdődik. Vagy csak bele akarom ezt magyarázni, és nézzem inkább fantasy filmnek, egy kamaszlányos Átalakulás, csak nem rovarrá?
Nekem nem tetszett a formátuma, rühellem, amikor a kamera remegésével akarják pl. a menekülést és a futást hitelesíteni. Látványra sem nyújt sokat, de nem is ez volt a cél. Nem a fizikai átalakuláson van a hangsúly, hanem a belsőn.
Vannak érdekes szálai, van tartalom ebben a filmben, de ez most nagyon nem tetszett nekem. Nem állt rá az agyam, én konkrétan szenvedtem, amíg néztem.
Kékről álmodom - 5/2,5 inkább furának, mint érdekesnek éreztem. Tinifilm, horror, példázat, mi volt ez?
