Politikai, viszonyos, médiakezelős.
Gary Hart tökéletes jelöltnek tűnik az elnökválasztáson. Jóképű, megnyerő, szilárd politikai nézetekkel és biztos családi háttérrel. Megindul a kampány is, szép kimenetelt jósolnak neki. Ám akkor névtelen telefon érkezik az egyik újság szerkesztőségébe: a telefonáló azt állítja, hogy barátnőjének viszonya van Harttal. Először nem is figyelnek rá, de amikor Hart lemondja a programját pont arra az időpontra, amikor állítólag a szeretőjével 
találkozik, kiküldenek egy fotóst. Lekapják a férfit egy szőke nővel. Ebből hatalmas hírt faragnak: viszonya van a jelöltnek? Hart eleinte mindent megtesz, hogy ne reagáljon a feltevésre. Az újság semmit nem tud bizonyítani, semmit nem láttak, csak egy női alakot séta közben. De akkora lesz a sajtóvisszhang, hogy Hart kénytelen reagálni, és lehet, hogy mindent elveszít.
Kit kötnek le a politikai filmek? Általában én nem jelentkezem erre a kérdésre. Nagyon kevés olyan politikai film akad, ami le tud kötni és érdekel. Ahhoz általában kell valami plusz is, vagy egy nagyon szeretett színész (Christian Bale miatt listámon van Az alelnök) vagy a cselekményben valami plusz (House of Cards nagybani ármányai).
A befutó, ami az „Így ne legyél elnök” címen is létezik, nem tartozik azok a filmek közé, amelyek tetszettek, annak ellenére, hogy politikai.
A csavar, a valami más egész egyszerűen ebben nincsen benne. Végig egy választás történetét követjük, mindenféle fordulat nélkül. Nekem egész egyszerűen unalmas volt, és majd leragadtak alatta a szemeim. A lehetséges viszony kezelése is annyira unalmas volt, hogy ásítoztam rajta. Hősünk azt mondogatta, hogy ő politikus, nem popsztár. Kit érdekel, hogy volt-e vagy sem, viszonya? Mai fejjel ez nagyon nagy naivitás. A bulvárt az ilyen esetek érdeklik, a hasonlókból lesznek a nagy hírek.
Ezzel sikerült is elérni, hogy minden feszültség elszálljon. Egyszerűen nem lehetett izgulni, mert mi nagyon is tudjuk, hogy egy szexbotrány nem csitul csak úgy el, és bizony a politikai szereplőket is bulvárosan képes tálalni a sajtó. Néha nem is tudtam, hogy Hart viselkedése bosszantson, vagy csak sajnáljam, hogy ennyire nem érti, hogy működik a sajtó és a botrány.
Mivel politikai dráma, a filmet a látványa és a hangulata sem tudja eladni. Mivel jó pár évvel korábban játszódik, esetleg minimális retró érzelmet kelthet az emberben, de annyira nem régi a történet, hogy ez hangsúlyos lehessen. Csak egy sima, majdnem napjainkban játszódó dráma. A ruhák, frizurák még nem ütnek el jelentősen a ma megszokottól. Látványelem, CGI meg nem is illene a sztoriba, de így ezek sem vonják el a figyelmet.
Ami esetleg eladhatta volna, és ami miatt én is bizalmat szavaztam a filmnek, a szereposztása. Hugh Jackman nagy showman, akinek már akciószerep, de dráma is termett babért. Itt ő bújik Hart bőrébe, de valahogy karakteridegennek éreztem tőle ezt a figurát. Vera Farmiga játszotta a nejét, akinek nem sok szerep jutott. Mellékszerepben pedig JK Simmons, Alfred Molina és Kaitlyn Dever tűnik fel, de valahogy nekem ők is elvesznek a film unalmában.
Minek kellett volna eladni ezt a filmet? A szereposztásnak, és a politikai üzenetnek? Nem tudom, ahhoz vérszegény. A mai világban meg nem hír, hogy egy szexbotrány figyelmet kap. Untam is, nem is tetszett.
A befutó – 5/2 jó színészekkel, de érdektelen politikai dráma, aminek a tanulsága is lerágott csont.
