Művészetes, értékesítős, halálos.
Josephina egy galériában dolgozik, és vár a nagy kiugrási lehetőségre. Helyezkedik, ennek megfelelően alakítja a szerelmi életét is. Egykori szeretője, Morf Vanderwalt sikeres kritikus, akit újra az ujja köré csavar, és kedvére manipulál. De a nagy áttörés otthon éri, miután holtan találja a lakóház egy bezárkózott, csövesnek tűnő lakóját. Csak a férfi macskájáért megy be a lakásba, de rengeteg különös és megragadó festményre bukkan. Dease 
végrendeletében a képek elpusztítását kérte, de Josephina azt hazudja, a kukában találta őket, és elkezdi piacra dobni őket. Szenzáció lesz, vagyonokat fizetnek a képekért, mindenki erről beszél. Josephina már egy feltörekvő művésszel kokettál, és még feljebb tör. De aztán hullani kezdenek körötte az emberek. A képekkel van valami, mintha halál járna a nyomukban.
Ok, szeretem a horrort, de ezzel most zavarban vagyok kicsit. Szabad egyáltalán ezt a filmet horrornak minősítenem? Vagy van olyan, hogy művészfilmes horror? Hát…
Egyrészt, az gyorsan átlátható, miért horror. Mert hullnak benne a szereplők, néha egészen válogatott módon. Látunk itt olyan művészeti tárgyat, ami kitépi a megtekintő kezét, aki aztán szépen elvérzik a kiállítás közepén. Lesz, akit felakasztanak. És még sorolhatnám. Nem mind ötletes, de pont az benne az érdekes, hogy ilyen is, olyan is akad a filmen.
Mindennek ellenére az érzelmi ijesztés vagy feszültség nem volt meg. Nem mutattak semmi igazán ijesztőt, nem voltak olyan hanghatások sem, hogy a hideg futkosson a hátamon. Még a festményeken megjelenő egy-egy arckifejezés volt a legdurvább, de ez se ért el olyan szintet, hogy az ingerküszöböm átlépte volna.
Ellenben, a művészet minden részét áthatja a filmnek. És görbe tükrön keresztül mutatja. Megkérdőjelezi a modern művészeteket, nem is egyszer. Nem is tudom, mi volt inkább groteszk és fekete humor: amikor a híres művész műtermébe érkező vendég a szemetesbe kivitelre váró kukászacskókra hitte azt, hogy nagyon eredeti alkotást lát, vagy amikor fél nap járkáltak a múzeumban a látogatók a leszakított kezű halott körül, mert azt hitték, ez is a műalkotás része, mire valakinek leesett, hogy igazi a hulla és a vér is. Ha ennyire nem látja még a szakma se, mi a művészet és mi nem, egyáltalán művészet az?
Elítéli a film a nyerészkedőket is. Nem véletlen, hogy ki és mikor hal bele abba, hogy üzletelt a képekkel. Mintha azt sugallná ez az egész, hogy azzal, hogy művészetből árucikk válik, bűnt követnek el, amiért büntetés jár. Az már nem is igazi művészet, már csak puszta divat és kereskedés, mélyebb értékek nélkül.
Cselekményben lassú a film, és nekem nem hiányoztak volna a magánéleti szálak se. Abszolút nem érdekelt, hogy Josephina szerelmes-e az aktuális pasijába, vagy csak kihasználja. Amikor meg valaki szenvedett, kifejezetten nem érdekelt a film.
De a szereposztás, az megint erőteljes. Ebben a Netflix nagyon erős. Jake Gyllenhaal megint hoz, remekül, egy nagyon más karaktert. Rene Russo, Toni Collette, John Malkovich elvégszavazgatnak egymásnak. Jobb lett volna, ha valamelyikük szimpatikus, de ez a film antihősökkel van tele. Még Morf (Jake) se szimpatikus benne.
Egyszer elment, de bőven elég is volt belőle ennyi. Nem fogott meg.
Velvet Buzzsaw - 5/3 horror és művészfilm egyben? Furcsa volt, még akkor is, ha nagyon bírom Gyllenhaal-t.
