Hú. Döbbenetes, milyen rosszak ennek a filmnek a kritikái. Pedig azt hittem, az lesz a legnagyobb baj vele, hogy milyen ’ötletes’ címet kapott a magyar keresztségben. Most komolyan, a Régi csibészekre rímel, és egy olyan ősrégi dalra utalnak rá, amit esetleg anyámék beazonosítanának, én meg elkapcsolnám azonnal a csatornát?

De, vissza a filmhez. Nagyon lehúzták, és nekem sem lesz a kedvenc heist movie-m. De ennek ellenére én kifejezetten jól szórakoztam rajta. Nagyon sok tekintetben tipikus Netflix-mozi, és amit tudok szeretni ezekben a filmekben, megtaláltam. Még csak rossz filmnek se mondanám, és azon rég nem akadok fenn, ha valami hihetetlen. Ha jól néz ki, egy film erejéig zárójelbe lehet tenni a fizikát. Halálos iramban alapleckék No1.

Miről ismerünk meg egy Netflix-filmet? Nekem a stáblista az első árulkodó jel. Szeretnek egy világsztárt megnyerni húzónévnek, és szépen teszik mellé az olyan színészeket is, akik egy-egy Netflix sikersorozatból ismerősek lehetnek. Mivel meg nekem az egyik legfontosabb szempont egy filmnél, hogy kik játszanak benne, teljesen működik is ez a képlet. Itt ráadásul nagyon sok az ismert név. Kevin Hart játssza a banda fejét, akit Gugu Mbatha-Raw igyekszik nyakon csípni Sam Worthington beosztottjaként. Hart bandájában meg olyan színészek vannak, mint Vincent D’Onofrio, Billy Magnussen vagy Ursula Corbero, akit Tokyo néven szerintem sokan azonnal azonosítanak. A főellenség meg Jean Reno, akinek olyan bérencei vannak, mint Burn Gorman. Csak azért megnéztem volna, és az már csak hab a tortán, hogy az egyik kedvenc filmes zsánerem a heist movie. Különben senkinek nem kellett nagyot játszani, egy-egy zsáner testesítenek meg és egyszerűek is a figurák. De a történetbe nem kell több, nem is vártam lelki építgetést.

A látvány megvan, a szép helyszínekkel együtt. Tetszettek a velencei vágóképek, és ha nem is esküdnék meg rá, hogy Jorgenson villája valóban Toszkánában volt, ettől függetlenül jól nézett ki. Meg vannak koreografálva az akciójelenetek, és jól használták a berendezési tárgyakat is. Amikor a gép megszerzésekor bemutatta a tulaj a rúdtánchoz való rudat, fogadni mertem volna, hogy valami szerepe még lesz. Nos, be lett építve a repülőgépen egy komolyabb összecsapásba. De vannak ötletek benne, és ha némelyik elég nagy kreténség is, mint a gép hasán a led felirat, azért látványnak nem volt rossz.

Van a filmben humor és több mindennel próbálkoztak is. A rablás is hoz mókás perceket, de alapvetően a Cyrus és Abby közti feszültségre igyekeztek alapozni. Millió meg egyszer elmondják, hogy amikor mindketten beépülve dolgoztak, összejöttek és egy hetet – nem, bocsánat, öt napot együtt voltak. Ebből még mindig van tüske meg szerelmi szál is. Az ugyan ront rajta, hogy Mbatha-Row és Hart között semmilyen romantikus értelemben vett feszültség nincs, de ezen sem akadtam fent igazából.

Az ötletek, a szereplők, maga a rablás nekem eladta, és nem is kellene egy komolyabb, vagy erőteljesebben akció jellegű film. Ez egy könnyed, egy estére való rabló móka, ami még mindig jobb eset, mint amiket napok óta nézek a Leverage 2. szériájában.