Családos, álruhás, szerelmet szöktetős, vallásos.
Armand és Leila egyetemista szerelmes pár, akiknek már a terveik is készen állnak a jövőre. Ha Leila megkapja az amerikai ösztöndíjat, együtt költöznek. Azon a napon, amikor az ösztöndíjat kellene ünnepelniük, durva fordulat 
vár rájuk: a lány bátyja hazatér a szülőföldjére tett nyaralásból. Már teljesen más ember: Mahmoud elvakult iszlámista lett, aki a szerelmétől és az iskolától is eltiltaná a testvérét. Armand jobb megoldás híján burkát ölt, és franciául tanuló iszlám nőnek adja ki magát. Olvas a vallásról, és Leila testvéreinek is útmutatást nyújt. Olyan sikeres lesz az álca, hogy mire észbe kap, Mahmoud már a szerelmével ostromolja. A szerelmespár szökésre kész, de lehet, hogy mégsem ez lenne a legjobb megoldás.
A szokásos kínom. A címek. Egy burka, egy nadrág. Tagadni sem lehetne, honnan az ötlet. Abban a magyar filmben egy híres színész bújik női ruhába – van régi, fekete-fehér változat és színes, Rudolf Péter nővé alakulásával. Beugrott? Egy szoknya, egy nadrág. Mondtam, tagadni sem lehetne, ennek honnan szedték a címét.
Bár ennyi lett volna minden gond ezzel a filmmel. De akadt más is.
A cselekmény könnyed, romantikus, komédia. Nem túl hosszú, de néha még így is azt éreztem, hogy nem tudják érdemben kitölteni a játékidőt. Többször nézhettük meg majdnem ugyanazt a jelenetet – Mahmoud lánykérése ilyen – és Armand menekülése Mahmoud ráállított barátaitól is túl hosszú és ismétlős. Kevés poénötlet lehetett, hogy ennyit ismételtek?
A film próbál egyszerre komédia lenni, viccelődnek és sorra jönnek a helyzetszituációs poénok. Többször láthatjuk például, hogy Armand burkában megjelenik, rosszul reagálnak rá az emberek. Legyen az egy rendőr, a metrón vagy buszon utazók, vagy akár a saját családja. Majd leveti a burkát, és mindenki megdöbben, ki van alatta. Egyszerre próbál emellett mélységet is belecsempészni. Nyitni az iszlám felé, és oldani az előítéleteket.
Armand tanul a vallásról, sokat olvas és az egyetemen is beül ilyen témájú órákra. Ő lesz az, aki az iszlám egy emberi arcát igyekszik átadni Leila bátyjának és öccsének. Mintha egy példázat is lenne, a nézőnek. Akinek az iszlám vallású arab a fejében olyan, mint a hazaérkező és elvakult Mahmoud, akitől tartani kell. Majd megmutatja, hogy az iszlám nem feltétlenül ilyen. Nevelget. Nem túl direkt módon, de érzékelhetően.
Leginkább az arányokkal van a baj. Mire helyzetkomikummal teli komédiának nézné az ember, kapunk egy nagy vallásos monológot és nevelést. Ha elkomolyodunk, és azon kezdünk gondolkodni, hogy mennyire félre lehet értelmezni ugyanazokat a szövegeket, mennyire tele van előítélettel még pl. az iráni politikai menekült is (Armand családja ilyen), akkor jön egy idióta poén. Ráfért volna a filmre egy kis finomhangolás, ha értékelem is a szándékot, hogy szórakoztatva feszegessék kicsit az emberek szemkötőjét és tágítsák a véleményhorizontot.
A kivitelezésben nincs semmi extra, vagy látványelem. Kevés helyszínen, de több kültéri helyszínt is használó komédia. A színészek nekem teljesen ismeretlenek voltak, másban még nem láttam őket. Mindenkinek szélsőséges karakter jutott, senkire nem mondanám azt, hogy lejátszotta a többieket vagy kiemelkedően jó volt.
Nem fájt, nem szexista poénokkal operál, de nem is tetszett különösebben.
Egy burka, egy nadrág - 5/3 egyszer meg lehetett nézni, de se nem igazán vicces, se nem igazán szívhez szóló.
