Családos, mostohaapás, apokalipszises.
Gary mindig is arról álmodott, egyszer igazi, saját családja lesz. Így amikor a nagy Ő besétál az életébe Samantha személyében, nem ijeszti el, hogy a nőnek van egy lassan 6 éves fia. Szerelem, gyors házasság, összeköltözés, minden terv szerint halad. De Gary akármivel próbálkozik, nem kerül közelebb új mostohafiához. Lucas soha nem néz a szemébe, nem játszik a többi gyerekkel, mindig egyedül ül, mereng, távol a többiektől. Viszont van egy ijesztő kecske bábja, amit mindig a kezén tart. Settenkedik, képes a semmit sem adó tévé előtt ülni órákig, és annak annyi, aki felidegesíti és a gyerek a pokolba kívánja. Ahogy Gary szembesül azzal, hogy Lucas születésnapja június 6-án 6 órakor van, hogy egy sátánista szeánszon fogant, egyre biztosabb benne, hogy az Antikrisztus mostohaapja lett. Mit tegyen?
Lehet egyszerre egy film paródia, és mégsem az? Ilyen meghasonlott filmnek érzem a Little Evil című alkotást, és még töröm is a fejem, hogy milyennek érződött.
Ami biztos, egy az egyben azokat a kliséket használja, amiket a pokoli gyerekes filmekben szoktak. Az a báb, ami nem csak egy báb, ijesztő hangon egy más entitás beszél belőle – ráadásul kecske alakú. A Sátán egyik megjelenési formája. Ahogy Lucas a semmit nem játszó, csak képzavaros tévé előtt ül, ráteszi a kezét. Láttam már nem is egy horrorban. Sőt, a gonosz elég sok filmen támad a tévén keresztül. Elég csak Samarára gondolni, vagy a Sinister démonára, akinek kész filmes története van. A szekta, amelynek olyan tagjai is vannak, akik nem tűnnek szekta tagnak – Rosemary gyermeke, helló! Valahol olyan ez a film, mintha Rosemary megszökött volna a gyerekével, aztán próbálna normális családot teremteni neki.
Minden elem kicsit túljátszott, kifigurázott – még az is simán belefér, hogy az Óment emlegetik, és onnan akarnak ötletet lopni, vagy éppen ellentmondanak az ott történteknek. Ezek alapján lehetne paródia, de azoknak nem kellene viccesnek is lenni? Mert én ezt a filmet nem éreztem humorosnak. De nem is komolyan veendő horror, simán a kettő közé sorolnám.
Amivel humorosak akarnak lenni, az inkább borzasztó. Mondjuk, amikor Gary szó szerint a sírból telefonál, azon vigyorogtam. De minden más jelentben, amikor Al akar lenni a humorforrás, sikítani tudtam volna. Az egyszerűen borzalmas volt!
A karakter is, a színésznő is, aki játssza. Már eleve az, hogy ő nő létére mostohaapa. Most komolyan, ez vicc akart lenni? Láttam már olyan filmet, ahol meleg pár nevel gyereket, de egyben sem hívtak nőt apának. Akkor két anyja volt a srácnak. Vagy két apja, attól függően, milyen pár nevelte. Erőltetett, túljátszott, inkább bántó, mint poénos karakter. El tudom képzelni, hogy Bridget Everett hasonló karakterekre alapozta a komikusi pályáját, de ebben a filmben, ilyen formában nagyon nem működött.
Látványra semmi extra, nem dobták tele CGI trükkel. A jump scream visszafogott, alig van jelen. Igazából azzal operálnak, hogy a kissrác igencsak ijesztően néz. Több nem is hiányzott nekem, már különben is unom a jump scream effekttel operáló horrorokat.
A casting korrekt, itt Evangeline Lilly se ment az agyamra, Adam Scott hozza a formáját.
Még egy kis családi filmes tanulság is kisült belőle: mindenki maga dönti el, mivé válik.
Szóval, megakadtam. Félúton paródia és horror között. Egyszer elment, de annyi elég is.
Little Evil - 5/3 igazán paródia irányba nem mentek el. Vannak jó ötletek benne, de idegesítő alakok is.
