Világmentős, időutazásos, harcos, összefogós.
Thanos győzött, a világ felét kiirtotta. Dolgát elvégezve visszavonult és gazdálkodik. A Bosszúállók gyászolnak. Marvel kapitány érkezése az űrben sodródott Tonyval képes őket felrázni. A túlélők összeállnak, és Thanos nyomába erednek. Kell egy újabb csettintés, hogy mindenkit visszakapjanak. Ám most hiába győznek, Thanos már megsemmisítette a köveket. Mindenki a saját poklába, elfogadásába menekül. Banner kibékül Hulk énjével. Thor lesz Új Asgard legnagyobb korhelye. Natasha és Steve a SHIELD romjait vezetik. A teljes családját elvesztő Barton a bűnözők megsemmisítésével foglalkozik. Tony Stark megnősült, családot alapított, békére lelt. 5 év telik így el, amikor a mikro univerzumból visszatér Hangya egy ötlettel, amelybe belehalhatnak, de akár mindenkit meg is menthetnek.
Érzelmi gyomrosok. Ahogy a megszeretett hősök eltűntek az előző rész végén a semmibe a csettintés után, az fájt. Nem is hittem, hogy felül lehet múlni. De a Végjáték elején van egy rész, ami szerintem legalább ekkora gyomros. Amikor ott van Thanos, győznek, és mégis mindent elvesztettek, és ezt el is kell fogadniuk. Az van annyira fájdalmas, mint amikor tényleg semmivé lett a fél univerzum.
Le is döbbentem, ennyire komor lesz ez a film végig? Összességében komolyabb és komorabb, mint bármelyik korábbi Bosszúállók. De azért arra odafigyeltek, hogy mindig legyen egy-egy jelenet, ami oldja a tragédiát. Megvannak végig a poén felelősök, és megint vannak humoros jelenetek. Thor első felbukkanása 5 évvel később… eszembe is jutott, amikor az Agymenőkben Bernadette azzal érvelt a 3D vetítés mellett, hogy úgy akarja érezni, mintha végignyalhatná Thor kemény hasfalát. Megnéztem volna az arcát, amikor meglátta, mi lett 5 év alatt az istenből…
A történet megint nagyon korrekt. Értelmes. Odafigyeltek arra, hogy a szereplők útja, a fejlődésük íve meglegyen, miközben egy kalandos és működő sztorit tettek le elénk. A megoldása is működik a világmentésnek, ha azért Thanos visszatértének módját erőltetettnek is éreztem.
Spoiler nélkül Tony Stark lett a szíve a történetnek. Cuki, megható, megérdemelt – nem is tudom, melyik a jó jelző arra, hogy milyen jó apa lett és mennyire kijárt neki ez a családi béke. A Vasemberben megismert playboy rá se ismerne érett, felnőtt énjére. Megvannak a humoros beszólásai, még mindig menő, csak mellette megvan a helye a világban. Amit ő tesz, amit ő feláldoz ennek ellenére a világért, az meg olyan hőssé teszi, aki nélkül a Bosszúállók már soha nem lesznek ugyanazok.
Lezárják az eddigi filmeket, valóban érezni, ez egy végjáték.
Tele van cameókkal a film. Kellettek, mert okosban a túlélő szereplők viszik a cselekményt, és a többiek cameókat kapnak. Így nincs olyan érzete az embernek, hogy kezelhetetlenül sok a szereplő. Azt már fel se sorolom, milyen színészekkel van tele a film. Sztárokkal, röviden.
A látványvilág megint erős. Az akciók, a világok – talán nem olyan ütős, mint a Végtelen háború, de pl. a Marvel kapitánynál jobban tetszett a CGI és akciójelenetek terén.
Most kicsit keserédes hangulatban vagyok. Happy end, de komoly áldozatokkal. Korrekt.
Bosszúállók: Végjáték - 5/4 monumentális, nagy látványvilág, tele sztárokkal és még a történet is működik. Lezárták.
