Túlélős, baráti konfliktusos, téli.
Joe és Dan nagyon rég legjobb barátok, akiknek van egy megszokott, téli programjuk. Együtt elmennek síelni minden télen. Ám most Dan komolyan együtt van egy lánnyal, Parkerrel. Ezen a télen ő is a fiúval tart, amit Joe 
nehezen is visel. A felszín alatt fortyognak az indulatok, de Dan kedvéért igyekeznek viselkedni. Mivel Parker most tanulja a síelést és deszkázást, hogy a fiúk is kiélhessék magukat, este még felmennének egy igazait is csúszni a lány szerencsétlenkedése nélkül. Ők az utolsók a felvonón – arra eszmélnek, hogy a gép leáll, a fények kikapcsolnak. A magasban ragadnak, a fagyban, legközelebb 5 nap múlva nyitják a parkot. A hideggel, éhséggel, reménytelenséggel is szembe kell nézni, de más veszélyek is lesnek rájuk. Alattuk gyűlnek a farkasok.
Horror filmként reklámozták, be is vonzott a film. Valami másnak tűnt, mint a megszokott szellem van a házban, kit száll meg és kit tesz tönkre tematika. A túlélő történeteket különben is szeretem, ebben pedig előzetesen ilyen elemet is felfedezni véltem.
Mennyire tetszett, amit láttam?
Sokáig eléggé. Tetszett a tematika. Ahogy a három főszereplőt, a köztük levő viszonyokat megismerjük, majd ahogy belekerülnek az életveszélyes helyzetbe. Abszolút zárt térben vagyunk: egy sífelvonó ülésén próbálják kitalálni, hogyan tovább. De ennyi pont elég is, hogy legyen feszültség és még a történet is pörögjön. Minden ötletet megpróbálnak megvalósítani, amelyek között akad jobb is, rosszabb is. Utólag könnyű okos lenni, de bizonyos ötleteket előbb megcsinálnak, mint ahogy rászánták magukat, akár mindenki életben maradhatott volna. De akkor mitől lenne izgalmas a film?
Ha nem a túlélésért küzdenek, ott van feszültségforrásnak a kapcsolati dinamika. Joe számára Parker kívülálló, aki tönkretette az éves téli szabadságát. Ahogy az életveszélybe kerülnek, el is jön az a pont, amikor kirobbannak. Az érdekes volt, hogy képesek túllépni a sérelmeiken, és az életben maradás késztetése olyan nagy, hogy mindent félre tudnak tenni a közös célért.
Tetszett az is, hogy megmaradnak korhatárosnak – de így még félelmetesebbé tudnak tenni elemeket. Vegyük csak Dan történetét! Megbeszélik, kinek mi a legfélelmetesebb halálnem. Dan az olyan cápatámadást mondja, amikor az ember tudja, hogy jön a cápa, és nem tud mit tenni, vége lesz. Ha nem is cápával, de önbeteljesítő jóslata lesz – mi nem látjuk, hogyan végzi be, de a társaihoz hasonlóan halljuk. Ami sokkal borzalmasabb, mintha a kamera mutatná is a szenvedéseit.
A színészek is szimpatikusak nekem. Kevin Zegers, Shawn Ashmore is inkább sorozatból ismerősek (azért Zegers filmekben is többször feltűnik), de ezt a filmet remekül abszolválták. A karaktereik is sokkal szimpatikusabbak voltak, mint Emma Bell szerepe. De simán lehet az is, csak a Dallas miatt vannak ellenérzéseim a színésznővel kapcsolatban.
Ami viszont rontotta az élményem: a film vége. Ha már téli hideg, túlélés és farkasok, a fehér pokol nagyon stílusosan tudott zárni. Ugyanez a Fagyhatárnak nem jön össze. Sejtem, hogy egyeseknek ez a megnyugtató befejezés, nekem akkor sem tetszett.
Jól szórakoztam rajta, ha moziban nem is nézném meg, DVD-n simán nézős.
Fagyhatár - 5/3,5 a végét utáltam, de addig bejött. Bírom a két férfi színészt, érdekes a sztori is.
