Beépülős, nyomozós, éjszakai klubos, lánykereskedős.
Rachel és Zoe testvérek voltak, de más úton jártak. Zoe elmenekült otthonról, keserű és részeges anyjuktól, írástechnikát oktató tanár lett, a krimik nagy szerelmese. Rachel pincérnő lett egy bárban, és egy nős férfival kezdett viszonyba. Mikor Rachel öngyilkos lesz, Zoe hazautazik. Testvére naplójából, az anyja megérzéseiből egyre biztosabb benne, hogy a testvére nem lett öngyilkos. De hogy megfejthesse, mi történt, be kell jutnia a 
klubba, ahol Rachel dolgozott. A szeretője közelébe kell férkőznie. Vendégként nem jár sikerrel, így a testvére naplóját használva útmutatónak pincérnőnek jelentkezik és kezd nyomozásba. Minél mélyebbre jut, annál biztosabb benne, hogy sötét titkok rejlenek a felszín alatt.
Arra szántam, hogy mellette nyugodtan dolgozzak ki tételeket. Arra tökéletesen meg is felelt. Lefordítva, egy olyan filmről van szó, amit az ember háttérzajnak használhat. Nem izgalmas annyira, hogy a képernyő elé szegezzen. Ha közben mással foglalkozom, valamiről lemaradok, akkor is érteni fogom. Annyira meg nem rossz, hogy irritáljon, és ki akarjam kapcsolni. Vagyis, remek háttérzaj.
A cselekmény még elmenne, egy darabig. Az indítása még elfogadható, ha már akkor is nagyon meseszerű, ahogy a testvére naplója szinte utasításszerűen tartalmaz mindent, amivel Zoe a kitűzött célt elérheti. Mintha csak útmutatót szerkesztett volna a testvére beépüléséhez, és nem naplót vezetett volna. Komolyan, emlékek és élménybeszámolók helyett tippek vannak benne, pl. hogyan kell pénzes rendeléseket összeszedni.
Később azonban romlik a helyzet. Egyre távolodunk a valóság peremétől, és olyan durva húzásokat enged meg magának a film, hogyha rendesen ülök előtte és nézem, még mérges is lennék. El nem mesélem, de aki megnézi, annak mondom, hogy nekem az alkohol kilocsolása utáni tűz volt az agymenés csúcsa.
A cselekmény mindig félúton van egy karrierfilm és egy krimi között. Csak éppen Zoe nem egy nyomozói lángelme, nagyon kezdetleges módszerekkel igyekszik rájönni, mi történt a testvérével. A bár vezetőségéről meg ne is beszéljünk – megint jön a butaság faktor. Ki hiszi el, hogy egy megbecsült egyetemi tanárnő beállna koktélpincérnőnek, pont ott, ahol a húga is dolgozott? Abszolút nyilvánvaló, hogy Rachel után akar nyomozni. Richie egyből leveszi ezt, legalább egy rosszfiú akad a filmen, aki nem teljesen idióta.
A karakterek nincsenek se alapozva, se mélyítve. Rachelről az egész film alatt szinte semmit nem tudunk meg, Zoe is kimerül annyiban, hogy szeret olvasni, és krimi rajongó. Én is az vagyok, így abban volt némi örömem, amikor minden ötletről és helyzetről a lánynak híres krimi szerzők munkái ugrottak be, és ezzel ki is akasztotta a tervező társait. De kár, hogy ez a kedvenc jelenetem a filmből, mert jobbat nem találtam.
A film kinézete is nagyon tévéfilmes. Néha van egy-egy fura vágás benne, és az egész kép is valahogy olcsóbbnak hat, nem mozisnak. Látványelem meg biztosan nincs benne, maximum a fiúknak a rövid koktélruhás lányok.
Gondolom, azzal senkit nem lepek meg, hogy ismert színész sincs benne.
Háttérfilmnek kellemes, de ennyi, ami benne van.
Gyilkos koktél - 5/2,5 tévéfilmes: a fordulatai, a színészei, de egy esti szórakozásnak agy nélkül elmegy.
