Női jogokért kiállós, házasságos, megtörtént eseten alapulós.
Ruth most kezdi az egyetemet, méghozzá a Harvard jogi karán. A férje, Martin itt másodéves, és már van akkora a kislányuk, hogy meg tudják oldani mindkettejük tanulmányait. A nő azonban hamar azzal szembesül, hogy a neme miatt hátrányosan megkülönböztetik. Még akkor sem mutatnak segítőkészséget, amikor Martin a rákkal küzd, vagy amikor egy állás miatt költözniük kell. A nő azonban nem adja fel, jogi diplomát szerez. A bíróságra
nem engedik, így professzor lesz belőle, miközben van egy stabil házassága, és a kislánya után egy fiút is szült. Véletlenül találja meg az ügy, amivel precedenst lehet teremteni a nemek hátrányos megkülönböztetése ellen. Martin támogatja, így Ruth a szenvedélyét jelentő témában végre a bíróságon is megmutathatja, mit tud.
Vissza kellene keresnem, miért volt várós nálam a film. Két pontban biztos vagyok önellenőrzés nélkül is: szeretem a jogi filmeket, így a tárgyalótermi részek biztosan érdekeltek korábban is, a másik Armie Hammer. Ahogy már emlegettem párszor, képes vagyok a színészek miatt filmeket nézni, de itt nem ez volt az egyetlen motivációm.
Bár arról mesélhetnék, mennyire jó lett ez a film. De inkább azt értettem meg, miért nem kapott nagyobb felhajtást, és miért kellett angolul néznem angol felirattal. Mert ez nem egy olyan film, amit jól el lehet adni. Akit érdekel a téma vagy a színészek, egyszer megnézi, de nem fognak mélyebb emléknyomok maradni utána.
Ez egy divatfilm, amit a #metoo hívott életre. Egy olyan nő történetét dolgozza fel, aki azért küzdött, hogy a nemek egyenlőségét ismerje el a törvény is. Ruth Bader Ginsburg igaz története a sztori, ami egy az egyben arról szól, hogy a nők képesek ugyanarra, mint a férfiak. Hogy nem helyes különbséget tenni a nemek között. Ruth nem csak a bírósági ügyével, de az életével is ezt példázza.
Az mondjuk tetszett, hogy nem karrier vs. család helyzetet építettek fel. Szimpatikus volt nekem, ahogy Ruth és Martin valóban egyenlő felek a házasságukban, és végig segítik egymást. Tetszett, hogy Ruth nem adja fel a karrierjét a családjáért, de a munkája mellett anya és feleség is tud lenni. Egyensúly valósul meg, ami sokkal követendőbb példa, mint a vérgőzös egymásnak esés a nemek közti harcban.
A klisés előadás és cselekményszálak már annál kevésbé tudtak megnyerni maguknak. Ahogy Ruth küzd az állásokért, amiket nem kap meg. Ahogy Martin a biztos támasz. Ahogy a lánya a végén szinte könnybe lábadt szemekkel érzékelteti, hogy büszke az anyjára. (Mivel női film, meg sem kell lepődni, hogy a kisfiuk csak biodíszlet pár jelentben, míg a lány kapja a nagy jelenteket elsősorban az anyjával.)
Nem lett izgalmas a jogi ügy sem, alig látjuk a tárgyalást, szinte a nyitó- és záróbeszédekkel ki is merült a téma. Amit sajnálok, mert ez a rész jobban érdekelt volna.
Felicity Jones korrekten viszi a filmet, Hammer végszavaz neki. De azért valamit jelez, hogy a legemlékezetesebb az volt, amikor napszemüvegben vonultak be a bíróságra, és azon merengtem, hogy jól áll Hammernek az öltöny napszemüveg kombináció.
Többet vártam, bár egyszer meg lehetett nézni. Kár, hogy kimerül a kötelezők felmondásában.
On the Basis of Sex - 5/3 a színészeit szeretem, aktuális a téma is, de a film eléggé vérszegény lett. Izgalom? Nincs.
