Játékszeres, szabadító akciós, régi barátos.
Woody kénytelen szembenézni azzal, hogy Bonnie egészen más, mint Andy volt. A kedvence nem Woody, aki életében először megtapasztalja, milyen, ha már porosodni kezd a szekrényben. Ha nem ő irányítja a 
gyerekszoba játékait. De így is szent küldetésének érzi, hogy segítsen a kislánynak az élete nehéz perceiben. Amikor Bonnie az óvodában a szemétből alkot egy játékot magának, és az életre kel, Woody kezdi el neki tanítani a játék lét szabályait, és akadályozza meg, hogy a kukába vesse magát minden adandó alkalommal. Amikor egy autós kiránduláson ezért a vidámparkban is el kell veszniük, a cowboy újra találkozik élete párjával. Bo, a pásztorlány már gazda nélküli játék, menő vakond járgányon száguld, és egy új közösség tagja. Ő segít, hogy a régiségboltból visszaszerezzék Bonnie meglógott játékát. Közben Buzz is elindul segíteni, és új barátokat szerez a régiek mellé.
A Pixar olyan meséket tud csinálni, amelyek egyszerre szólnak kicsikhez és nagyokhoz. Amelyek előhozzák belőlünk a gyereket, máskor tanítanak sok mindent, de érzelmileg mindig ütősek. Mindezek mellett a legjobb grafikák is tőlük jönnek folyamatosan.
A Toy Story 4. legnagyobb dicsérete, hogy miután megnéztem, hazamentem, fogtam és levettem a régi plüssöket a polcról. (Igen, még őrzöm a gyerekkori állatkáim. A bennem élő gyerek ragaszkodik a macijaihoz és a kutyusaihoz is.) Komolyan neki álltam azon gondolkodni, hogy mikor fogtam utoljára a kezembe, öleltem meg őket. Visszahozta a mese a gyerekkori érzéseim, amikor nagyon, de nagyon szerettem a pandáim vagy a puppy kutyám.
Ennek ellenére képes vagyok leírni, hogy többet vártam ettől a mesétől, és így kicsit csalódott is vagyok. Érzelmi szinten megérintett, belőlem előhúzta a gyereket. Viszont, a Toy Story mesék eddig kivétel nélkül nagyon erősek voltak történetben is.
Most egyszerűbb volt a sztori, a kaland is jóval kisebb. Tettek bele látványos akciókat, pörögnek az események is, de valahogy üresebbnek éreztem a megszokott minőségnél. Azt, hogy Woody a végén miért dönt úgy, ahogy, nem éreztem megalapozottnak érzelmileg. Amennyire Bonnie és gyerekpárti volt végig, nagyon hirtelen jön, hogy belevágjon egy egészen más életbe.
A mese gonosza is a legkevésbé gonosz hősök közé tartozik. Azt hittem, megint kapunk egy gonosz játékot – azokkal a hasbeszélő bánokkal igazi kis Annabelle lehetett volna, ehelyett olyan szívszorító sztorit kanyarítottak neki, hogy az már szinte sírós lett. Nekem kellett volna valami más is bele érzelmileg, mert itt mindenki édes és jó, és annyira pozitív hangulata van az egész mesének, hogy most valósággal bele akartam fulladni.
A CGI, mondanom se kell, gyönyörű lett. Ahogy a játékok arca életre kel, lenyűgöző. Woody arckifejezéseiben felismertem Tom Hankset. Bo rendkívül menő lett, simán veri Barbiet a korábbi részből – erről jut eszembe, hol van Ken és Barbie? De akármelyik figurát kiemelhetném, az animátorok remek munkát végeztek.
A mese humora kellemes, de azért megjegyzem, nem eléri el azt a szintet, ami a harmadik epizódban megvolt. Hangszerelve van kisebbekre, nagyobbakra. Inkább a kicsikre ezúttal.
Ha nem Pixar, több pontot is kapna. Így viszont magasabban van a léc.
Toy Story 4. - 5/3,5 amiben benne van, hogy többet vártam. Jó a CGI, van humora, tartalma, de több volt.
