Családot otthontartós, esküvős, családi, trükközős.
Marie és Claude betartotta az ígéretét, végiglátogatták a vejeik szüleit az otthonukban. Afrikától Marokkón át Kínáig elutaztak mindenhova, most meg is fogadják, többet sehova. Nincs szebb, mint az otthonuk, Franciaország! Így nem is kicsi sokként éri őket, amikor a lányaik sorra bejelentik, hogy családjaikkal együtt külföldre költöznek. Egyik munka miatt, más a helyi viszonyokba fáradt bele. Marie nagyon nem akarja olyan távol tudni őket, és ráveszi a nyugdíjba vonult férjét, hogy az anyagiakat nem kímélve trükközzenek, tartsák itthon a családot! Míg ők ezen dolgoznak, Andre és Madeleine azzal kell, hogy szembenézzenek, lányuk vőlegénye igazából Nicole, nem Nicolas. Andre pedig van olyan előítéletes, mint Claude volt egykor. Vajon felül tud kerekedni önmagán?
Azt se gondoltam volna, hogy a francia lagzik kap folytatást. Egyszer meg lehetett nézni, de csak ennyi. Plusz, minden lány férjhez ment már, mégis, hogy lennének lagzik, amit a cím ígér? De úgy tűnik, a franciáknak jobban bejött ez a komédia, mint nekem, mert elkészült a második rész is.
Ami a legfájdalmasabb benne, hogy erőltettek bele még egy esküvőt. A legkisebb lány férjének volt egy húga. Most az ő lagzija, ami indokolja a címet. Csak éppen ez a cselekménynek a legkisebb része, a lagzi alig 2 perc a film végén, addig sem nagyon foglalkoznak vele. Érezni, hogy a cím miatt kellett bele egy esküvő, erre jutottak. Plusz, ezzel még egy sztereotípia típust képbe tudtak hozni. A bevándorló poénokkal volt tele az előző epizód, most érkezett mellé a leszbikus szál. Igaz, ennek nem mertek annyira nekimenni. Minimális poén épül rá, és messze kerülik az annyira szemellenzős nézeteket, mint amit a más nemzetiségűek vagy vallások miatt megengednek maguknak. Jóérzés, gyávaság? Nem is tudom. Az biztos, én örültem, hogy nem kellett leszbi poénokkal teli filmet nézni.
A főszál, cselekményben és humorban is, hogy minden vő úgy gondolja, boldogabb élete lenne Franciaországon kívül. Kína, India, Izrael és Irán kerül a lehetséges új otthon szerepébe. Amit a nyugdíjas házaspár meg akar akadályozni, és minden vőnek kitalálnak egy tervet, amivel itthon lehetne tartani. Színészeket is bérelnek, nagyon sok mindenkit lefizetnek. Mondjuk, a Loire-völgyi jelenetekért örök hála, imádtam pl. újra látni Chenonceau kastélyát és mellette a kertet. Volt abban valami aranyos, ahogy igyekeznek, és amilyen alternatívákat kínálnak a helyi életre a szülők. Ha nem is klasszikusan vicces, ha néha erőltetett is, volt benne szerethetőség.
Minden színész visszatért, és az egész filmen érezni, hogy jól elvannak egymással. Főleg a vők között érezni a kémiát – durva, hogy jobban, mint a feleségekkel közös jeleneteknél. Christian Clavier a legnagyobb név, a főszereplő a filmen. Tulajdonképpen jól játszik, mert idegesített, ahogy Claude is idegesítő egy ember.
Igazából nem fáj a film, családilag is meg lehet nézni akár. Csak igazán jó sem tud lenni. Pár aranyos poén kontra erőltetett poénok. (A menekült… azt legszívesebben elfelejteném.) Családi melegség kontra nehezen elviselhető, már szinte fóbiás karakterek.
Aki az elsőt látta, annak ez is bele fog férni.
Bazi nagy francia lagzik 2. - 5/2,5 kevesebb ötlet, továbbra is hasonló poénok sora. Valahogy nem lett vicces, Clavier sok.
