A helyzet az, hogy nem találtam egy magyar filmet se, amit most kedvem lett volna megnézni. Történelmit meg pláne nem. A Tündérkert ugyan listán van, de azt előbb el akarom olvasni. Le is döbbentem, hogy milyen terjedelmű az Erdély-trilógia, de ez egy másik történet. Visszanyúltam egy francia filmhez, amit eddig szerettem.

Az első rész kb. bármikor nézhető. Abban még úgy volt humor, hogy a rasszista előítéleteken nevetni lehetett és pozitív volt a film üzenete is. A második rész már vérzett több sebből is, de még abban is volt egy olyan ötlet, párhuzam a lányok és családjaik életében, ami miatt akár többször is meg tudom nézni.

Most viszont itt ez a harmadik epizód, és mindaz, amit szerettem, annyira ki van belőle kopva, hogy arról tudok beszámolni, hogy kaptunk egy teljesen felesleges folytatást. Egyszerűen nincs benne ötlet, ami eladná. A szülők 40 éves házassági évfordulója közeleg, és a lányok erre egy egész családos nagy ünnepséget szerveznek. A kultúrák még jobban ütközhetnek, és több házasságban is felüti a fejét némi viszály. Csak éppen egyik sem eredeti, vagy a klisékre rájátszó.

Mert mi is van benne? Marie valami újra vágyik, a férje meg látszólag nem veszi észre. A német műgyűjtő viszont igen, csak éppen Claude azt hiszi, a férfi a festő lányának csapná a szelet. Amit nem is bánna, inkább szeretne egy német, mint egy kínai vőt. David és Rachid egy a kertjeik határán álló almafa miatt vitatkoznak. Chao szülei között azért van feszültség, mert a nő szeretne iszogatni, borozgatni, az apja meg minden alkoholtól tiltja a nejét. David szülei között meg azon megy a vita, hogy hol vegyenek kenyeret. Hát igen, egyik sem éppen az a szint, ami miatt emlékezni kellene a filmre. Banális, komolyan sem vehető. De, ami feszültebb lenne, mint hogy egy néger színész játszhatja-e Jézust, azzal nem tudnak mit kezdeni. Mondjuk, a Bridgerton utáni világban nincs már olyan, hogy milyen rassz milyen embert játszhat. Bárki lehet bármi.

Komédia, de nem tudtam nevetni ezen a filmen. Inkább negédes irányba megy el, és sok szereplővel már nem is tudnak mit kezdeni. Nem véletlen, hogy a szülők generációjában annyira erőltetett konfliktusok vannak. Valamit bele kellett tenni, valamin vitatkozni kellett, csak már rendes ötlet nem jutott az írók eszébe, így maradt ez.

Mivel komédia, a látvány sem tudja eladni. Szép környezetben játszódik, még egy kastélytúrára is elmennek, de ez a legtöbb, amit ki lehet ebből hozni. A történetnek, a poénoknak és a színészeknek kellene eladni, de egyik esetben sem érzem azt, hogy elégedetten hátra lehetne dőlni.

Pedig minden korábbi színész aláírt erre a filmre is, és szokás szerint az újabb családtagokkal bővítették is a stáblistát. Továbbra is Christian Clavier a legnagyobb név, de most abban merül ki a szerepe, hogy sikertelen könyvét reklámozza meg titokban vegye a saját könyveit. Erről jut eszembe – a stáblistán ott volt Omar Sy is, bár nem szúrtam ki a színészt. Valaki felfedezte? És, ha már színészek. A lányok és férjeik azok, akiken nagyon látni, mennyi idő telt el az első film óta. Sokkal inkább öregedtek a vejek, mint ami pl. a gyerekeiken látszik.

Zárásul annyit, reméljük, negyedik részt már nem jut eszükbe forgatni. Már ebben sem volt ötlet.