Családalapítós, változós, életes.
Nicolas és Barbara helyes pár, akik egy kölcsönzőben találkoztak, és ráleltek egymásban az igazira. Ketten voltak, boldogok és szerelmesek. A nő a doktoriját írta, a férfi elhelyezkedett egy cégnél, boldog házasok voltak, amikor Nicolas felvetette a családalapítás témáját. Belevágtak, és hamarosan Barbara elújságolhatta a jó hírt: babát vár. 
Ám a terhesség, majd a megszülető kislány nem várt kihívások elé állítja a szüleit. Ahogy Barbara egyre közelebb érzi magához a babát, a férjét egyre távolibbnak. A nő folyton otthon van, mint egy börtönben, a férfi robotol, most ő tartja el az egész családot. Lassan mindketten felőrlődnek, hiába szeretik nagyon a kicsit. Van még vissza út egymáshoz és a boldogsághoz?
Nem direkt alakult így, de most úgy tűnik, sorra francia filmeket néztem. Ez is az, és leginkább dramedynek tudnám nevezni. Vannak benne vígjátéki elemek, egy kis romantika is, de dráma is.
Ami jó. Az amerikai Életrevalókban pont azt hiányoltam, hogy nincs meg benne az, hogy az élet egyszerre lehet tragikus, borzalmas és mégis csodaszép, csodálatos. A franciában ez benne volt. Ezt éreztem ebben a filmben is, csak most nem az életre, hanem a családra és az anyaságra kivetítve. Semmi sem fekete-fehér, minden sok részből áll össze, és ezt most kifejtik nekünk egy kislány születése kapcsán.
Harmonikusan sikerült a forgatókönyvbe beletenni a mindennapi csodákat és nehézségeket is. Egyszer azt látjuk, mennyire teljes és boldog az élet, majd azt, ami nagyon fáj, és megoldhatatlannak tűnő szakadék. Sikerül úgy, hogy a kettő között nincs éles vágás. Elhiteti mindkettőről, hogy ugyanúgy a mindennapok része, melyet fel kell dolgozni, megoldani. Nem titkolja el a szereplők fáradtságát, dühét, frusztráltságát. Ahogy fuldokolnak, és keresik a kiutat.
Izgalmas a főszereplő páros közti kapocs alakulása is. Hol nagyon közel vannak, máskor távolodnak. Egyszer háborúznak, majd egymást keresik, mert összetartoznak. Ugyan a film nem egy romantikus komédiában kötelező nagy happy end véget kap, elég nyitott benne több minden, valahogy sikerült az éreztetni, hogy együtt majd megoldják. Lesznek gondok, néha majd meg akarják ölni egymást, de egymásba fognak tudni kapaszkodni és a szeretet erősebb lesz, mint minden más, ami nehezítené az életet.
Vannak a filmben komikus elemek is, de valamiért a dramedy filmekben a dráma jobban érződik nekem. Most is az vitte el a figyelmem, nem az egyéb részek. Pedig voltak benne aranyos dolgok: ahogy a tékában a címekkel üzenni kezdtek egymásnak, az nagyon mosolygós jelenetsor volt. Romantikusan cuki.
A karaktereket könnyű megkedvelni, és kitartani velük jóban-rosszban. Louise Bourgoin szerepében volt nagyobb kihívás, ahogy megfogta az anyaság miatti változásokat, velem átéreztette a színésznő a karakterét és annak döntéseit, konfliktusait. Pio Marmai is sokkal inkább karakterénél volt itt, mint a Csak a baj van veled szerencsétlenjeként.
Összességében átjött a filmből, hogy bizony a legszebb dolgok az életben sem csak szépek. Nehézségek vannak, kihívások, de az élet arról szól, hogy ezekkel megbirkózzunk.
A legszebb dolog - 5/4 kicsit drámai, kicsit romantikus, kicsit komédia. Igyekszik reális képet festeni a témáról.
