Archer elvált feleségével ketten vezeti az űrhajójukat, és igyekeznek boldogulni a nem éppen normális csapatukkal. Miközben ők ketten folyamatosan egymást marják, Krieger a titkos laborjában egyre őrültebb találmányokon dolgozik. Létrehozza saját robot mását, de több fegyvert is tesztel. Pam egy undorító mocsárszörny, beteges humorral. Cheryl remek űrpilóta, aki annyira jó a területén, hogy már halálra unja magát benne, és hajszolná a halál közeli élményeket. Többek közt viszonyba kezd egy emberi formájú bombával is, aki már csak egyet akar: felrobbanni. Malory félig digitális kivetülésként is az alkohol nagy barátja, aki előszeretettel ugráltatja a legénységet. Cyril és Ray gyakran le vannak becsülve, de egy-egy helyzetet mégis ők mentenek meg. Helyzet meg akad bőven: ragadnak idegen bolygón, megeszi őket egy szörny, de Barry is a nyomukban jár.

A 10. évad is egy alternatív Archer történet, ami még nem kapcsolódik szervesen a történet fő szálához. Még mindig Archer kómás álmaiban járunk, ahol most éppen a sci-fi sorozatok áthangszerelése zajlik. Kicsit olyan volt ez az évad, mintha egy kilencvenes évekbeli sci-fi sorozatot néztem volna.

Ami nem negatív kritika, eléggé élveztem, ahogy lazán kapcsolódó részekben kiforgatják az ilyen filmek és sorozatok jellegzetes elemeit és részeit. Közel léptek egy paródia szintjéhez, de igazából nem azt csinálták. Archer stílusban csináltak egy sci-fi sorozatot, amelyben az őrület és debilség keveréke már elvárás is. Több film, sorozat jellegzetes elemei felbukkannak, de mind ehhez az univerzumhoz finomítva. Obszcénabb, karcosabb, ahogy ettől a sorozattól már megszokhattuk.

Most is igaz, hogy a karakterek más előtörténetet kaptak, de a személyiségük és a küllemük – azért itt nem mindenkinek – változatlan. Most Pam az, akiből egy űrlényt faragtak, de ebben az esetben azt lehet mondani, hogy a karakter személyiségéhez illeszkedő külsőt kapott. Ahhoz képest, hogy felnőtt rajzfilmsorozat szereplő, egyesek meglepő mélységeket produkálnak benne. Mert ők nem hősök, közelebb állnak az anti-hősök világához. A mocskos szájuk a legkevesebb, sok olyasmit tesznek, ami morálisan erősen megkérdőjelezhető.

Érdekes a sorozatban az is, a szereplők egymással milyen kapcsolatokat alakítottak ki. Ez nem egy szokványos baráti társaságos sorozat, ahol jó hangulata van a barátok összetartozásának. Itt nem úgy szeretik egymást, mint egy klasszikus komédiában. Itt része az is a rendszernek, hogy folyamatosan piszkálják egymást. Mégis, megvan a kohézió. Csak éppen ez nem az a fajta, amit ki lehet rakni a kirakatba példának.

A grafikai motor tette a dolgát. Az emberi szereplők továbbra is képregényesek, de ez része már a sorozat külső, megszokott elemeinek. Igencsak fura lenne, ha rajtuk kezdenének el variálni. A hátterek, űrhajók, akciók szépen kidolgozottak. Azért nem olyan, mint a Castlevania, de nem is kell. Ennek a sorozatnak már megvan a saját stílusa, amit tartanak.

Ebben az évadban érdekes volt az is, hogyan kapcsolnak vissza az eredetekhez. Tetszett, ahogy az űr részek is zártak, de egyben váróssá tették a folytatást a kómán túl.

Nem ez a kedvenc animációs sorozatom, de ezen az évadon jókat nevettem.

Archer - 5/4 mintha egy régi sci-fi sorozat paródiáját nézné az ember. De jófélét. Sokat vigyorogtam.

https://www.youtube.com/watch?v=ILmMhNN0hZc

Űrkalandos, baráti társaságos, akciós.